Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Dankó Imre: Iskolatörténeti adalékok Szabadszállás XVI–XVII. századi népesedési viszonyaihoz
Tóth Sándornál a tizedik lapon azt találjuk, hogy „Szabadszállás a XV. század végén és a XVI. század közepén már népes helység volt. Igazolja ezt az 1559. évi török kincstári fejadó-lajstrom is, melyben 37 adóköteles házzal szerepel.”8 Ezután az 1562. és az 1563. évi török adólajstromra utalva azt írja, hogy „Szabadszállás falu tartozik Kecskeméthez. 9.753 akcse.”9 Ezt követően 1566-ban Istvánfíy Miklósra utalva azt írja Szabadszállásról, hogy: „Magyarországnak a Duna-Tisza közötti részét siralmasan hamuba döntötte” (tudniillik a török). Szabadszállás pusztulását érzékeltetendő mondja aztán, hogy 1567-ben, minthogy hiányzik az 1567. évi Eger vári adólajstromból, el is pusztult. „Másfél évtizedig semmi hírt sem tudunk a Kiskunságról, s természetesen Szabadszállásról se, nyilván, mert elpusztult, elnéptelenedett.” Valóban nagy volt a pusztulás, sokan el is költöztek, de azt, hogy a falu, hogy Szabadszállás teljesen elpusztult, elnéptelenedett volna, nagyon kétlem. Kételkedésemben megerősít az ezeket az adatokat közvetlenül követő idézete 1597-ből, tehát kerek 30 év múltán, mely szerint: „előbukkan Szabadszállás a semmiből, Husz- szein budai alajbég birtokaként 35.000 akcse jövedelemmel.”10 * Tóth Sándor hozzá is teszi aztán mindjárt, hogy: „ez az összeg egyúttal jelzi a falu rangos voltát is.” Valóban így van, illetve volt, Szabadszállás a XVI. század második felében — annak ellenére, hogy sokat szenvedett, hogy többen elköltöztek a faluból — megvolt, élt, sőt viszonylag kedvező körülmények között létezett. Szabadszállás is azon Duna- Tisza közi, kiskunsági helységek közé tartozott, amelyek meghódoltak a töröknek és a lakosság többsége helyben maradt. Gondosan teljesítették a rájuk kiszabott török adót. Ez az adó kisebb volt, mint a korábbi, el lehetett viselni, teljesíthető volt. Teljesítették is, hiszen tudták, hogy a török megvédelmezi őket mindenféle zaklatástól, dúlástól-fosztogatástól. „A told népe tapasztalván a nem túlságos adót (néki, a töröknek) annyival inkább könnyebben megajánlja, mert ezáltal a pusztítás ellen biztosítva lett.”11 A hódolt területek számára a török kevésbé nagy veszélyt jelentett, mint a kerületi, megyei adókat tüzzel-vassal behajtani rájuk küldött, dúló-fosztó fegyveresek, a szerte kóborló mindenféle katonák, a szabad hajdúk, a bandákba verődött „latrok, haramiák”.12 13 Jó bizonyíték erre a helyzetre a Gyárfás által közölt ifj. Vathay Pál szolgabíró 1671-ben több hódolt kiskunsági falunak, köztük Szabadszállásnak is küldött levele: „77 istentelen, nyakas, nem vármegyés, szófogadatlan, töröknek engedelmes szabadszállásiak, fiilőp-szállásiak, kun-szentmiklósiak, laczháziak... jobban szeretném 25 rácz falunak parancsolnék, hogy sem mint tinéktök, az úr isten veszejtene el benneteket, mert én nem tudok veletök mit mívelni... (amiért az adót nem fizetitek-fizettétek meg). Filek, 27. Juny. 167l."n Megerősíti azt az állítást, hogy Szabadszállás a XVI-XVII. században folyamatosan lakott helység volt, egy Tóth Sándor által is ismert, sőt említett iskolatörténeti adat is, mely szerint, a közben egyöntetűen reformátussá lett Szabadszállás partikuláris iskolájából, 1591-ben Szabadszállási Lukács a debreceni anyaiskolába 8 TÓTH Sándor 2001. 10. 9 TÓTH Sándor 2001. 10. 10 TÓTH Sándor 2001. 10. " GYÁRFÁS István 1885. 7-8. 12 GYÁRFÁS István 1885.8. 13 GYÁRFÁS István 1885. 335-336. 232
