Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Történeti források néprajzi megközelítésben - Szilágyi Miklós: 18–19. századi adalékok a Tiszán és mellékfolyóin közlekedő kompokról
ember utaztatására alkalmasnak kellett lennie.17 18 Lényeges nagyságbeli különbségek látszanak azonban a hidasok, kompok között is, s az ismertetésekből ritkán világlik ki, hogy mi a magyarázata „éppen annak” a hosszúságnak - szélességnek. A komp méretéről közölt általánosító adatok egyébként a nagyfokú méretbeli változatosságot regisztrálják. Ecsedi István 10-12 m hosszúnak, 5-6 m szélesnek határozza meg a tiszai hidast.'* Nyíri Antal szerint a szentesi komp 12 méter hosszú, 6-7 méter széles szokott lenni.19 A Magyar Néprajzi Lexikon pedig így általánosít: „Méretre változatosak; általában 6-10 m szélesek, 10 m hosszúak és 80-120 cm magasak.”20 Érdemes ezekhez adatokhoz viszonyítani a most közölt dokumentumokból méterre átszámított konkrét méretadatokat,21 melyek csak részben támasztják alá a fenti általánosításokat. A tápai komp 1775-ben 22,47 m x 4,20 m-es; 1785-ben 19,85 m x 3,25 m-es volt. A mezőberényiek 1798-ban 13,26 m x 4,04 m-es kompot készíttettek. Az öcsödiek pedig 1772-ben 15,12 m x 3,88 m-esre, 1802-ben 15,12 m x 5,62 m-esre, 1832-ben 15,10 m x 6,57 m-esre tervezték körösi kompjukat. Ezekből az adatokból mintha az következnék, hogy — bár a komoly átmenő forgalmat is lebonyolító tápai révben járt a legnagyobb komp — kockázatos lenne a „kisebb folyón arányosan a kisebb komp” egyszerűsítő képletet feltételeznünk, mert eszerint a logika szerint az öcsödi, még inkább a mezőberényi Körösön, a szegedi Tiszához képest igencsak szerény folyócska lévén, lényegesen kisebb komp lenne várható. A folyó méretének, a várható forgalomnak és terhelésnek a komp méretével való (esetleges avagy szükségszerű?) összefüggése azonban csak további forrásfeltárásoktól remélhető. Ahogy annak megnyugtató tisztázásához is csupán szerény figyelemfelhívó adalékul ajánlhatók az általam közölt dokumentumok, hogy vajon a hajóácsok mellett — akiket eddig okkal-joggal a kompok készítőiként tartottunk számon22 — az ácsokra általában jellemző volt-e ezen nem túl bonyolult szerkezetű vízi alkalmatosság ácsolásának a képessége. A kunszentmártoni, az öcsödi, a mezőberényi vállalkozási szerződések nem utalnak rá, hogy e kompok készítői hajóács-specialisták lettek volna. Ha a hajóács mesterség egy szolnoki (és német-származék) ácsmester esetében valószínűsíthető is, egy vásárosnaményi ács esetében kevéssé valószínű, egy nagyzeréndi ács esetében pedig teljességgel valószínűtlen. A hajó (csónak, ladik, komp, hajómalom) mellett más egyebet is ácsolni tudó mesterembernek a hajóépítésre való nemzedékeken át bekövetkező specializálódására egyébként ismerünk példát: Bellon Tibor magyarkanizsai adatfelvételének tanulságai — ebben a vonatkozásban — alighanem általánosíthatóak.23 17 BELLON Tibor (2003. 145.) szerint a Latorcán 6-10 ember befogadására alkalmas falucsónakját használtak. - SZABÓ László (2000. 206.) a terjedelmes, ülőhellyel és korláttal felszerelt révészladik 20. századi szabványosításáról is értesült, ám azt is hangsúlyozza, hogy a „szabvány” teljességgel nem formálta át a helyi ladiképítő hagyományt. 18 ECSEDI István 1934. 260. — Lásd még a SZIKSZAI Mihály (2002b. 409-432.) közölte, Jász- Nagykun Szolnok megyei, 19. századi hivatalos összeírásból való méretadatokat. 19 NYÍRI Antal 1948. 73. 20 K. KOVÁCS László - PALÁDI-KOVÁCS Attila - DEGRÉ Alajos 1980. 251. 21 Az átszámításnál az ölt 1,89 m-rel, a suchot 31,6 cm-rel vettem azonosnak. 22 Vö. JUHÁSZ Antal 1962, 1991. 23 BELLON Tibor 1998. 22
