Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Történeti források néprajzi megközelítésben - Szilágyi Miklós: 18–19. századi adalékok a Tiszán és mellékfolyóin közlekedő kompokról
A tápai rév tartozékainak leltárai, becsűi (Függelék, 1, 4-6.) a révész tartózkodási helyének (alkalmasint egy igencsak szerény kivitelű és berendezésű kunyhónak24) és szokásos felszerelési tárgyainak a valószínűsítéséhez is hozzájárulnak. A szükségszerű komp-tartozékok, a bútorok, a lámpás és pénztartó „pikszis” (= dobozka, szelence, persely) következetesnek tűnő felsorolásán25 túl az ásó és a fúrófaragó szerszámok (fúró, véső, kétkézvonó, balta, szekerce, fűrész stb.) viszonylag gazdag sorozata érdemel figyelmet. Mivel hasonló szerszámok a biskói rév 1767-es leltárában is szerepelnek,26 akár általánosíthatok is: a lejáró út ásóval-lapáttal való megigazgatása, valamint a faragás — a komp-karbantartás — legalább elemi szintű tudása bizonyosan feltétele lehetett annak, hogy valaki révészséget vállaljon. Amit egyébként a révész-munka etnográfus ismertetői nem hangsúlyoznak: alacsony presztízsű szegény embernek, napszámos félének jellemzik őket, akik rendszerint egy másik révész mellett segédkezve sajátítják el a munkakör ellátásához szükséges ismereteket.27 28 Korántsem bizonyos azonban, hogy a 18-19. századi révészeknek is ugyanolyan volt a presztízse, mint a 20. századiaknak! FÜGGELÉK 1. A tápai kompnak és tartozékainak összeírása - 17662i Egy ház kiben az Révész lakik Kamerastúl Egy avilt Komp, ahoz valóó avit hat evedczőő29 Egy régi Fa-Asztal Három régi Faszék Egy Csónak hét Kiss evedczökkel30 1 Új, és a’mint referaltatik 106 őlü által járó Kőtél 4 Far Kőtél 2 Vass horgú Csáklya31 24 Az önmagában nem zárja ki, hogy a révész a révbeli kunyhóban lakott, hogy csak padot és széket vesz számba a leltár — az alvást, figyelembe véve, hogy a révész eléggé alacsony presztízsű szolgaféle volt, a fal melletti épített padkán vagy a földön is megoldhatta. 25 Ezek valószínűsítő, a néprajzi és nyelvészeti szakirodalomra alapozott értelmezését az egyes eszköznevekhez kapcsolt lábjegyzetben adom meg. 26 BÁRTH János 1978. 140. — L. még a HAVASSY Péter (1994. 46-47.) közölte adatokat a kunszentmártoni rév felszereléséről. 27 SZABÓ László 2000. 206-207. 28 Csongrád Megye 1. sz. Levéltára (Szeged) Tápé ir. Titkos irattár, 87. sz. IV. cs. 29 Az ’evező’-nek evedző, övedző alakváltozata országszerte elterjedt (vö. HERMAN Ottó 1887. 783.; ECSEDI István 1934. 259.; NYÍRI Antal 1948. 89.; SÓLYMOS Ede 1965. 72.) 30 A csónak, csónyik az egy fából faragott közlekedő eszközt jelentette (vö. HERMAN Ottó 1887. 778.; ÚMTSz 1. 879.); ezt a jelentést látszik erősíteni, hogy az 1775-ös leltár (Függelék, 4. sz.) azt is közli a csónakról, hogy meg van pántolva, (ahogyan az bödöncsónaknál igen gyakori.) 31 Az ÚMTSz (1. 740.) ’különféle rendeltetésű kampós eszköz’-ként definiálja a csáklyát, s példamondatai között nincs a komppal kapcsolatos; HERMAN Ottó (1887. 776.) pedig halászati szakszóként kezelte (’erős, hosszú, tompavégű villás’ eszköz a balatoni jeges halászatban). NYÍRI Antal (1948. 88) viszont azt hangsúlyozza, hogy a csáklya „a komp állandó szerszámja”, s SZABÓ László (2000. 205.) a 23
