Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Nagy Janka Teodóra–Szabó Géza–Szabó G. Tamás: Régészeti, néprajzi és történeti adatok a Duna mente 16–17. századi településtörtéhez a bölcskei késő középkori temető tükrében
Bölcske a Duna jobb partján, nagy földrajzi tájegységek (Alföld, Dunántúl, Mezőföld) találkozásánál, az észak-déli kereskedelmi forgalmat lebonyolító, történeti jelentőségű Buda-Eszék közlekedési út mellett, Tolna megyében, a pécsi egyházmegyében és a Dunamelléki Református Egyházkerületben, a vasúti hálózat megépítéséig település- és gazdaságföldrajzi szempontból igen kedvező helyen fekszik. Ezen Dunaföldvár, Németkér, Dunakömlőd, Paks, Madocsa által közrezárt település gazdag régészeti emlékeinek tanúsága szerint szinte minden korszakban jelentős település volt: a bronzkorban földvár állt itt, a rómaiak idején pedig például kőfallal erődített kikötő és átkelőhely volt itt. Ugyancsak régészeti leletek tanúskodnak honfoglalás kori megtelepedésről is.24 A település első említése 1291-ből, egy III. András által kiadott oklevélből származik, templomáról és Péter nevű papjáról a pápai tizedjegyzék 1333-ban tudósított először. A források arról is szóltak, hogy a 14. század végén a települést 1380- tól birtokló Rátót nembeli Paksi család a falu közepén, a jelenlegi református templom helyén egy gótikus templomot építtetett Nagyboldogasszony tiszteletére. A források Bölcske mai területén 1343-1550 között több középkori települést említettek (Szentandrás, Hada, Örs, Szöllős, Vártövi, Gyűrűs, Kormó; ezen kívül feltehetően korai település még Üllő, Porong).25 A tolnai Duna mentén a török 1545-től állandósította jelenlétét. Az 1561-ben már mezővárosként említett Paks és Földvár után a környék harmadik legjelentősebb települése a török hódoltság idején a budai vilajetbe és szandzsákba, ezen belül a ráckevei nahijébe tartozott. Az 1546-1552. évi adóösszeírások szerint a falu a budai szandzsák egyik legjelentősebb települése volt. A török defterben több ma is Bölcskén élő család neve szerepelt (Baranya, Berek, Budai, Kertész, Kiss, Látos, Lukácsi, Mészáros, Nagy, Oláh, Orbán, Pap, Patai, Simon, Szabó, Szőke, Tamás, Tót, Varga, Veres, Virág, stb.).26 Az 1546-ban készült, majd 1559-ben módosított (azaz a korábban lajstromba vettek közül meghalt 76 fővel csökkentett és az időközbeni beköltözőkkel kiegészített) defter adatai szerint akik házukon, földjükön, szőlőjükön kívül, állataikban és egyéb ingóságaikban 300 akcse értékkel rendelkeztek, akár házasok, akár nőtlenek voltak, 50 akcse dzsizje-adót fizettek. Bölcskén az összeírt és adózó népesség száma 1546-tól a tizenötéves háborúig a következőképpen alakult27: Év Családfők Nőtlen fiák Nőtlen testvér Egyéb nőtlen Összeírtak Dzsizjefizetők 1546 131 24 11 10 176 30 1559 116 27 3 3 149 80 1562 117 61 2180 111 1580 130 32 5 2 169 130 1590 111 39 1 3 154 114 A forrás adataiból jól látható, hogy az összeírtak létszámának enyhe csökkenése ellenére (a népességvesztés nem haladja meg a 15%-ot) az adófizetők száma jelentő24 SZABÓ Géza - SZÉCSI Attila 1994. 25 HAVASSY Péter 1994. 9-14. 26 HAVASSY Péter 1994. 21-23. 27 KÁLDY-NAGY Gyula 1970. 145. 204