Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun tőkeföld és használata
kalkaturában két-két parcellája legyen. Kisbalázs szántásra alkalmas részét szintén nyomásokra tagolták, de a XVIII. század végén már itt is és Kerekegyházán is megbontották a földközösséget. Szabadszállás és Kunszentmiklós szántóit három nyomásban művelték, hasonlóan Lacháza Csókáspusztáját, de Lacháza többi szántóján egy nyomás volt. Szabadszálláson 1759-ben minden redemptus a helyi osztókulcs szerint megkapta törzsbirtok szántóját és utána járulékul a feketei szállásföldet, valamint a kaszálót. A gazda állandó birtokát a szántók képezték. Tíz redempciós forintra 6280 négyszögöl szántót osztottak.29 A törzsföldet ~ tőkeföldet — mivel három kalkaturás művelési módot gyakoroltak — a határ három különböző helyén kapták birtokba. Az első járást a falutól ENY-ra, a másodikat NY-ra, s a harmadikat DNY-ra. A három járásból egyet őszi vetés alá, egyet tavaszi alá használtak, a harmadik volt az ugar. A három nyomáson felül minden gazda kapott a Fekete nevű határrészen ún. szállás- földet, amit nyomáskényszer nélkül használhatott, szánthatta, kaszálhatta. Novák László megállapítása, hogy ezek a feketei szálláskertek Szabadszálláson a mezei kert funkcióját töltötték be, ami századok óta jellemezte a Duna-Tisza köze településeinek határhasználatát.30 Halason a szántókat nem határközösségben használták, az ugarolásos szántóföldi földművelés honosodott meg. Voltak 3-4 és 6 esztendős periódusban használt szántók. A háromesztendős periódusban kétszer búzával és egyszer zabbal vetették be, a négyesztendősben két évben vetették a földet majd egy évet pihent, a negyedik évben ugarolták. A pihentetés alatt legelőnek használták, s az ott legeltetett jószág trágyázta, az ugarolás kapás művelést jelentett. Említettek hat éves periódust is, de ezt a II. József által elrendelt adatfelvétel, ami a művelési módról ad áttekintést, nem részletezi.31 32 33 A redempciót követően az egyéni tulajdonú tartós birtokok kiosztását először Fejértón végezték el. 1747-ig a pusztán mindenki ott szántott és kaszált, ahol akart, akkor Fejértó belső részén szántókat parcelláztak. A dűlők hossza 250 öl lett, ebből egy öl szélességű csík járt két redempciós forintra. 1748. április 22-én Farkas Mihály panasszal fordult Halas tanácsához, „hogy régen usussában lévő Fejérlói Pusztán levő Földeit Berta József maga hatalmával megkaszáltatta volna az múlt esztendőben"?2 Bertát a tanács felmentette a vád alól, mivel a város rendes statútuma volt, „hogy minekelőtte Fejértói Puszta megosztatnék mindennek szabadság engedtetett kinek, hol melly részt megkaszálhatni, és föl szántani". Egy korábbi 1746-os ítéletből arra következtethetünk, hogy voltak határrészek, ahol a tanács irányításával már bizonyos rendszerben felosztott földet szántottak. 1746. július 12-én nem először intik meg Abrahám Mihályt, hogy „másnak bizonyossan kiosztott Földet megszántani ne merészlene. Ezen Inhibitionak magát vakmerőképpen ellene szegezvén, annakutánna is Szántani meg nem szűnt, Sőt be is vetette maggai’, ezért 12 Ft-ra büntetik, s „minden munkája füstbe menjen"?2 A 29 NOVÁK László 1991. A 10 Ft-ra osztott egységnyi föld = 6280 D-öl, = 5 hold 2800 Q-öl = 3 kh 1480 □-öl. 30 NOVÁK László 1991.31. 31 BKML Kh. lt. Földmérések 1786-87. 32 BKML Kh. lt. Városkönyv 1.33. 33 BKML Kh. lt. Városkönyv 1. 30. 189
