Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun tőkeföld és használata
szemléletváltás nem ment máról holnapra, de a tanács következetesen megvédte a magántulajdon és saját határozata sérthetetlenségét. A kontinuus jász településeken az 1720-as összeírás tanúsága szerint két nyomásban művelték a földet, kivéve Alsószentgyörgyöt, ahol a háromfordulós rendszer élt bizonyos ideig. A határközösség kezdetlegesebb kétnyomásos módjáról a redempció után Kisér és Dózsa áttért a három nyomás használatára. A redempcióban a jász helységek a korábbi hat puszta mellé tíz kiskunsági pusztát szereztek: Lajos, Mizse, Bene, Kocsér, Kara, Pálos, Szentlászló, Kömpöc, Matkó és Móricgát pusztát, továbbá két pusztának, Kerekegyházának és Kisszállásnak a felét. A területnövekedés és a sajátos kiskunsági „külső puszták” földrajzi helyzete szintén alakított a földhasználaton. Jákóhalmán a redempció utáni első földosztás módját beírták a Liber Fundiba, hiszen a kalkaturás osztás enélkül az utódok számára már követhetetlen lett volna. Egy kalkaturát 15 dűlőre tagoltak. A dűlőket a földminőség szerint három csoportba sorolták, s a befizetett váltsága arányában minden redemptus kapott mindhárom minőségűből. A négy legjobb dűlőből kinek-kinek négy-négy, a két gyengébb minőségűből kettő-kettő, a legrosszabból egy-egy parcella jutott.34 A másik kalkaturát 14 dűlőre tagolták, s minden birtokos, a földminőség szerint két darabban kapta meg a földjét.35 A félegyházi földkiosztást összevetve a jákóhalmi módszerrel, ahol az első osztáskor már 14 parcellája volt egy-egy redemptusnak nyilvánvaló, hogy mind a parcellázás okában, mind a következményében nagy különbségek mutathatók ki. Jákóhalmán a redempció évtizedek óta rögzült kétnyomásos művelési rendszert talált, ettől a folytatás sem tért el, csupán a művelt parcellák nagyságát igazították a megváltásba befizetett összeghez. Jákóhalmán a nagy változást az jelentette, hogy a telek nagyságát nem az igaerőhöz igazították. A redempcióban elnyert tulajdonjog erősebben hatott a földosztásra, mint a korábbi igaerő szerinti „tehetség”. A gyökeres eltérés mellett közös vonás volt, hogy Félegyházán és Jákóhalmán is a helyi tanács és a birtokosok közös gyűlése határozott a választott módszer mellett. A továbbiakban minden települési szintű gazdasági kérdésben hasonló döntési mechanizmus érvényesül, s a döntések nyomán megerősödő önkormányzattal párhuzamosan erősödik a redemptus birtokos közösség hatalma. A redemptusok földhöz kapcsolt politikai jogaikat hamarosan gazdasági előnyök megszerzésében kamatoztatják. Az első lépést ezen az úton minden jászkun településen a telekkiosztás és a művelési ág meghatározása jelentette. A nagykun települések saját határuk mellé 16 pusztát váltottak. A szabad fogla- lásos rendszer a redempcióig élt, azt követően határhasználatuk jóval változatosabban alakult a jász településekénél. Karcagon három nyomást vezettek be, de ebből két rész ugarföldet hagytak, s az egyik ugart szántották. Az ugarföldből osztottak a rövid tenyészidejű növényeknek járulékföldet, esetenként kukoricaföldet. Karcagon volt olyan eset, amikor úgy osztották ki az ugart a birtokosok között, hogy azok vetéskényszer nélkül használhatták. A kiskun településeken az ugar inkább a szántó34 SZML Jászjákóhalma Liber Fundi 1753-54. Rsz. 296. 2. 35 SZML Jászjákóhalma Liber Fundi 1753-54. Rsz. 296. 20. 190
