Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus
mai tanyasi-falusi lovasturizmusnak is megvannak a maguk „kényes” zsenge hajtásai. A boszorkánytánc, a cigánykaraván, a félprofi és félnépi táncprogramok és a puszta-olimpiaként előadott attrakciók igen kedveltek túravezetőknél. A Felső- Kiskunság tanyavilágában, a Kiskunság Nemzeti Parkot mintegy körülfogva, a lovastanyák és panziók világa kevés korábbi tradíciót mentett át, ám az üzlet beindulása újabb s újabb hagyományt képes teremteni. Ez a lovasturizmus és „tanyasi fogadó turizmus” volt az egyik kiváltó oka annak, hogy az 1990-es évek elején már holland lakosokkal és tulajdonosokkal találkozunk. Jelenleg mintegy 60 holland tanyatulajdonosnak van földje és tanyája Lajosmizsén. De a Kiskunság nevezetességei közé vannak sorolva olyan Jellegzetes” épületek, mint a kunadacsi Geréby, vagy a kunbaracsi Vörös-kastély, és olyan természeti-ökológiai részek mint a Kunpeszér határában lévő felsőpeszéri ősgyep és az Adacs határban található turjá- nos és fenyves. A területiségnek jó metaforája lehet a szállóigévé vált mondás, hogy „Kiskun kényes, Nagykun fényes, jász elmehet” (utolsó sora úgy is, hogy Jász vagy, szamár vagy”). A jász szempont már másként mondja a rigmust: „Nagykun görbe, kiskun törpe, jász egyenes.” Ez a valamikori sztereotipizálás ma már más értelmezést nyert. A nagykun kényesség, a jász egyenesség, és a Nagykőrös-Ceglédről kiköltözött „kálvinista nyakasság” a 19. század végén és a 20. század elején valóban megmutatkozott a Felső-Kiskunság paraszti gazdatársadalmának életvitelében. Lajosmizsén például annyira elterjedt az egykézés, hogy a paraszti réteg nem volt képes a maga törpebirtokait sem megművelni. A huszadik század elején több száz „kiscseléd”-re, azaz menhelyi gyermekre volt szükség a családi gazdaságokban. Ennek a történetnek irodalmi zsánerképe „Árvácska-Csibe” Móricz Zsigmond ábrázolta kiscselédje, aki nem volt más, mint Littkey Erzsébet, kinek lajosmizsei gyermekkorát örökítette meg az író. A homoki kert- és gyümölcskultúrára épülő, valamint a téeszek szétbomlásával egy időben megjelenő új családi vállalkozások azonban egy újabb lehetőséggel kecsegtetik a terület éber gazdáit. A Duna-Tisza közén mezőgazdasági munkából még mindig a dél-alföldi régió (Csongrád, Bács-Kiskun, Békés) veszi ki részét a legnagyobb arányban: 2000-ben még a lakosság 32 százaléka kötődött a mezőgazdasághoz. A mai Kiskunság lakói közül a nagy többség nem a régi, hagyományosnak vélt tanyasi-falusi életmódot folytatja, bár sokuknak van még kötődése a hajdani kiskun múlthoz. Valószínű, hogy ők is már csak hírből ismerik a kiskun hagyományt és a kiskun fényességet, bár vannak köztük valós újítók is: sokan vőfélynek csapnak fel és vőfély verseket fabrikálnak.115 Mások — külföldi tanulmányút után — szürkemarha vagy kecsketenyésztésbe kezdenek. Vannak, akik a homoki bor egyes fajtáival kísérleteznek, mások kajszibarack- vagy meggytermesztésbe vágtak bele. A mára teljesen más értelmet nyert Kiskunság települései teljesen átalakították populáris kultúrájukat: számos aratóünnepség, borfesztivál, szüreti felvonulás, farsang, főzőversenyek, vadásztársaságok vacsorái és báljai várják az érdeklődőket. A Kiskunság és vele a Duna-Tisza közének egy része reneszánszát éli. Az Európai Uniós csatlakozás évével, 2004-ben a régióban megkezdődött annak a folyamatnak a di115 FEHÉR Zoltán 2003. 88-96. 173
