Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus

gazdákról, valamint a Jászberényben megfőzött csülkös bablevesről és töltöttkáposztáról, amelyet még forrón fogyaszthattak el a pusztaiak. Ennek a titkát a kocsériak is tudták, mégpedig a valamikori anyaközség, Jászapátival kapcsolatban. A hosszú út „emléke az idősek emlékezetében él, mint apjuktól, nagyapjuktól hallott történet: ezek szerint Apátiról forrón érkezett meg a csülökkel főtt száraz bableves a kocsiderékban, nagy öntött zománcos fazékban zöld here közé ágyazva.”87 Kerekegyháza vegyes lakosságának eredete adja a Kukába falucsúfoló nevet és az 1873-as történetet a több nyelvű papról.88 Ezek a 20. századi elbeszélések az eredetmondák és helyi mondák között húzódnak meg, és értékes dokumentumai az újkori telepített és települt községek létrejöttének. Amint látható ezekből a példákból, más Kiskunfélegyháza jász betelepítése — egy tudatos és rendeletszerű felhívás eredményeként —, más Kocsér és Karajenő hirtelen megszállása egy évtized alatt, és más Bene, Lajos és Mizse betelepülése. Ez utóbbiak inkább egy hosszú folyamat részeként történt betelepülések voltak és nem egy gyors betelepítés következményei.

A Duna-Tisza közének betelepítése-betelepülése nem csak a Kiskunság történelmét és társadalmi fejlődését határozta meg. A Habsburg-ház telepítései más Duna-Tisza közi község és falu létesítését is érintette sokszor nem magyar, hanem szlovák és sváb etnikumú lakosokkal (Kiskőrös, Harta, Soltvadkert, Kistelek).89 A Den Hollander által mérnökfalvaknak nevezett telepített községek kultúrája merőben más, mint a hosszantartó betelepüléses kiskunsági falvaké.90 A Kiskunság esetében csak az a feltűnő, hogy a régi és az új települők hamar felvették a vallást és az identitással járó értékeket. A redempció és a vele járó kiváltságos helyzet összeforrasztotta őket.91 A Kiskunság lakóinak identitásával kapcsolatban nem kell jobb forrást citálni, mint a tudós gróf Teleki Domokost, aki 1794-ben így érvelt:

,yl mostani kunok nagyobbára új kunok, olyanok ti., akik eredet szer ént nem a régi kunoktól származnak, hanem magyarok; de kunoknak neveztetnek azért, mivel a kun földet lakják. A régi kunok sok helységeikkel együtt, melyek közül némelyeknek emlékezetek a rólok neveztető pusztákban még fennmaradt, kipusztultak. A sok hadakozások, a törököknek és a rácoknak ezen század elein való nagy pusztításaik ezt a népet felette megfogyasztották, úgyhogy ma csak kevés számmal vágynak azok, akik a régi kunoktól való származatokat megmutathatnák,”92

Tehát a Kiskunság lakóinak vegyes összetétele, hasonlóan a Jászsághoz, nem volt már titok a 18. században sem. Ez azonban mit sem von le abból, hogy a kiskun települések régebbi s újabb lakói hamar öntudatos kiskunokká váltak és értékrend- szerüket ez az új identitás határozta meg.

87 ANTAL Domokosné 1977. 55.

88 HANUSZ István 1895. 227.

89 JUHÁSZ Antal 1993. 1653.

90 DEN HOLLANDER, A. N. J. 1980. 28.

91 BÁNKINÉ, MOLNÁR Erzsébet 2001. 136.

92 TELEKI Domokos 1993. 68-69. Hasonlóan, ám speciálisan kiskun öntudattal látja ugyanezt a kunszentmiklósi Baky János, aki 1791-es krónikájában szintén tiltakozik egyes helységek (és személyek!) kun eredetű múltja ellen. Lásd ILLYÉS Bálint 1980.

167