Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus
Az 1848^9-es szabadságharc után országos méretű népmozgás és települési hullám zajlott le. Ez egy folyamatos migrációs kapocsként kötötte össze a Jászságot és a Kiskunságot. Elindultak a Jászság lakói a megvásárolt vagy bérelt pusztákra, ahová jelentős népesség áramlott ki. Az 1850 utáni közigazgatási átszervezések — 1850 és 1860 között Pest megyébe kebelezték be a Jász-Kun szabad kerületeket, és az egészet járásokba sorolták be — kevésbé érintették a Jászság korábbi kiváltságait. Az 1867-es alkotmányos visszarendeződés — ami csak 1877-ig tartott — ezt a kiváltságos helyzetet fokozta.93 A jász öntudathoz járul még, hogy egyes puszták, például a Kara melletti Jenő, jász tulajdonba mentek át 1853-ban. Ezek a közigazgatási átrendeződések valamelyest javították és fokozták a területen lakók lehetőségeit, de nem a szegényebb, főleg irredemptus és zsellér szegényparasztokét. Az 1860-as évek elejétől sorban jelentkeznek az új településű falvak és követelték jogukat az önállósághoz: 1861-ben Kerekegyháza kéri faluvá avatását, amit rövid idő alatt meg is kap. Ezért már 1854-ben rögzítik pontos határait és elválasztják azokat Bene és Lajos pusztáktól. Kara, Jenő, és Mizse elszakadása ellen igen nagy tiltakozás van. 1868-ban már az 1860-ban tagosított Jászkarajenő is önállósodást kér, bár Nagykőrös vehemensen ellenezte, úgy érvelve, hogy ők már évtizedek óta bérlik a pusztát Jászfényszarutól. A folyamatot azonban nem lehetett megállítani: Jász-Karajenőn 1863-ban az önállóságot jelentő lelkészi hivatalt állították fel. 1851- ben Lajoson — Mizse és Bene nélkül — már 286 házszám van és 609 gazda nevét tünteti fel egy jászberényi összeírás. 1859-ben Jászlajosmizse önálló pecséttel ellátott iratokat küldözgetett, igaz csak az 1876-os országos területrendezéskor önállósodhatott. Az alakuló község csak 1870-ben tudott lelkészi hivatalt szerezni magának, de mivel már az 1850-es évek elején több mint 1500 katolikus lakossal rendelkezett, az önálló lelkészséget missziós pappal oldották meg, aki nemcsak a Lajosmizsén, hanem a Benén, Szentkirályon, Ballószögön, Köncsögön születetteket is anyakönyvezte.94 A pusztai tanyaközségek megszervezését megelőzte a felekezeti iskola és hitközség születése: Kocsér, Lajosmizse és Ladánybene esetében tapasztaljuk, hogy a katolikus szerveződés sokkal hamarabb jelen volt, mint a politikai község létrejötte. Kocsér a közlegelő tagosítását végezte el 1875-ben, és két évvel később, Lajosmizsével egyetemben önálló településsé vált. 1883-ban már templomát is felépítette.95 Lajosmizse temploma „csak” a millennium évében, 1896-ban lett felszentelve. A puszták betelepülésének és önállóságának utolsó lépése Ladánybene — sokkal későbbi — 20. század eleji önálló megalakulása. A felső-kiskun puszták önálló telepeinek 19. századi fejlődését tehát Kerekegyházával kell kezdeni, majd Ladánybenével kell folytatnunk, mely utóbbi csak 1907-ben jött létre. Ez azonban nem állította le a Kiskunság településeinek változásait: több puszta és községrész csak ezután lett önálló. Pálmonostora 1900-ban létesült, majd Pétermonostorával 93 FODOR Ferenc 1942. 103-105. 94 Az anyakönyvi bejegyzéseket Országos Levéltár (OL) Egyházi anyakönyvek. Römisch-Katolisches Pfaramt Lajosmizse. 2. Diözese Vac. 1. Band 1310/2 Taufregister 1854-1869. ill. OL Filmtár A 5163. doboz. Az adatokat közöltük BENEDEK Gyula - KÜRTI László 2004. 208-212. 95 A puszták elszakadása elleni tiltakozásokat lásd SZML Jászkun Kerület Közgyűlés Iratai, Hivatalos Tudósítások, 30,. 1861. 168
