Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus
„kuneső,” amit a Felső-Kiskunságban még jászesőnek hívtak. A porral kevert szélvihart és a viharos szeleket nevezték így. A kiskunsági hagyományokkal kapcsolatos az az alapvető kérdés, hogy az eddig igen rendszertelenül, vagy teljesen elszigetelten felgyújtott és elszórt néprajzifolklór adatközlések alkalmasak-e az összehasonlító kutatásokra?47 Amint fentebb láttuk, a Kiskunság egyik, már-már közhelynek számító, jellegzetessége a református kiskun és a katolikus jász elkülönítés. A kép sokkal árnyaltabb már a Jászságban is, például Jászkisér esetében. A katolikus Jászságba a 18. században egy tudatos telepítés során nagykun és tiszántúli református telepeseket hozatnak be.48 A katolikus jász és református kiskun képbe nem teljesen illik bele az ismert Felső és Alsó- Kiskunság elkülönülő vallásossága sem. Igaz ugyan, hogy a Felső-Kiskunságban Lacháza, Szabadszállás, Kunszentmiklós és Fülöpszállás eredetileg mind református szabad „Kis Kun Helység”-ek — ahogyan Bedekovich Lőrinc találóan jellemezte őket. De az Alsó-Kiskunsághoz tartózó Kiskunmajsa, Kiskundorozsma és Kiskunfélegyháza katolikus, velük szemben Kiskunhalas eredeti lakossága már református vallású volt. A 19. századi tanyás-településű felső-kiskun helységek — Kerekegyháza, Jászkarajenő, Lajosmizse, Ladánybene, Kocsér és Jászkarajenő — valamint az Alsó-Kiskunságban Jászszentlászló — már majdnem mind katolikus többségű. Kétségtelen, hogy ezzel is illusztrálhatjuk a jász telepítésű múltat, illetve a környék katolikus, nem jászsági betelepülőinek egyházi-felekezeti megosztottságát.49 A Felső-Kiskunság lakóiban a jászsági múlt még igen sok helyen él, jóllehet egy revival-jelenség hatásával is számolnunk kell.50 Kétségtelen azonban, hogy a 19. század végéig Kerekegyháza is inkább, mint Jászkerekegyháza, Lajosmizse pedig Jászlajosmizse néven volt ismeretes. A 18. századi jász katolikusságot nem szabad örökös és hagyományosan jász vallásosságnak felfogni, mivel csak az inkább erőszakos Habsburg rekatolizáció újkori maradványáról beszélhetünk.51 Hasonlóan a 19. század végén a vallásosság is más értelmet nyert. A települt községekbe a környékbeli beköltöző református lakosság lassan, de biztosan a katolikus helységek egyeduralmát kikezdte; velük együtt majdnem mindenütt (talán a kis Ladánybene kivételével) megjelentek a zsidó hitközségek. De sem a cigányok, sem pedig a zsidó vallásúak nem voltak ismeretlenek a Jászságban.52 Érdekes azonban az a tény, hogy a 19. század második felében létrejött községekbe, tehát az új településű helységekbe, nem a jászsági zsidók érkeznek. A török kiűzésekor indul meg — ezt Bárth János „vándorlási tömegpszichó- zis”-nak nevezte el — majd a redempció eltelte után mintegy 100 évvel később Szabó István elnevezésével a Jász kirajzással” zárul le a legnagyobb tömegű észak47 Megjegyzendő, hogy főleg nagykunsági anyaggal kapcsolatosan történtek összehasonlító elemzések. Azonban az ázsiai eredetüség kutatása igen sok buktatót rejt magába, lásd BARTHA Júlia 2002. A birka fejének használata a birkapörköitben ismert a felső-kiskunsági Lajosmizsén is. Távolabbi, balkáni használatát szintén megerősíthetem. 48 SZABÓ László 1979. 157-159. 49 SZABÓ László 1978; BAGI Gábor 1997. 50 A. Gergely András a kunok és a franciaországi gasconok példáján illusztrálja ezt a folyamatot. Lásd A. GERGELY András 1997. 154-156. 51 SZABÓ László 1998.39. 52 PAPP Izabella 1998. 161
