Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus
dél irányú népmozgás, amely teljesen átalakítja a Kiskunság törzsökösnek vélt népességét.53 A Duna-Tisza közét tehát a törökkor megszűnte után folyamatosan töltötték fel a Dunántúlról és Eszak-Magyarországról érkezők tömegei. Előtte azonban mindenképpen számolnunk kell a Pentz-féle összeírásból is megörökített dunántúli (baranyai és somogyi) lakosság beköltözésével.54 Az eredeti betelepülés, amint azt Kunszentmiklós népességstatisztikai adatai bizonyítják, nem annyira egyértelműen dél-dunántúli.55 Ezt a korábbi beköltözést egészítették ki majd az észak-magyarországi, s felföldi leköltözések különböző hullámai és tudatos telepítései a 18. század elejétől. Ám jó tudni, hogy a Dunántúl, a Jászság és a Mátra környéki beköltözés az egész Kiskunságot érintette: Dorozsmát Orczy István telepítteti 1719-ben Jászfényszaru, Jászapáti helységekből, de Heves és Nógrád falvaiból is jócskán vándorolnak a déli országrész községébe. Ugyanez a két jász helység adja Üllés lakosságának egy részét. Kiskunfélegyházára az 1744-ben keletkezett adóösszeírásából kitűnik, hogy a felhívásra főleg a Jászság helységei válaszoltak: főleg Jászfényszaru, Jászberény és Jászalsószentgyörgy családjai költöztek le a pusztára, de voltak jászárokszállási s jászladányi bevándorlók is.56 Azt tudnunk kell azonban, hogy a magát a Jászságot jóval korábban észak-magyarországi falvak lakossága töltötte fel. Ami a Duna-Tisza közének sajátossága, hogy a pusztákat birtokló lakosok is lassan farmtanyákat hoztak létre, majd ezekből a tanyaközpontokból lassan „tanyás falvak,” „tanyaközségek” lettek.57 Ilyenek a Felső-Kiskunság jász településű falvai-községei: Ladány- bene, Kerekegyháza, Lajosmizse, Kocsér, Jakabszállás, és Jászkarajenő.58 Kerekegyháza egy kicsit változatosabb múltra tekint vissza, mivel kiskun és jász helyiségek közösen váltották meg. Természetesen nem adnánk hű képet az észak-déli migráció útvonaláról, ha csak ezt említenénk. Sokan nem veszik a fáradtságot, és nem hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy maga a Jászság sem volt tiszta jász etnikumú a 16. század végére. Amint azt Sugár István tanulmányából kiderül, 1594-ben Jászberény lakossága „szétfutott. 1617-ig üresen, lakatlanul, pusztán maradt az elpusztított város, mely pedig korábban oly népes volt.”59 Azt is tudjuk, hogy 1618—19-ben II. Oszmán szultán bizonyos kedvezményekkel próbálta Jászberénybe visszacsalogatni az elszéledt lakosságot. Eztán már történelmi tény, hogy a Jászságba Heves megye déli falvaiból települtek át családok: Jászárokszállás például 1687-ben több viszneki és zarándbeli embernek adott új otthont, majd 1683-ban Mihálytelkére települtek Heves és Vámosgyörk lakói.60 Jászkisérre pedig Nagykunság és a Tiszántúl lakossága települt be. Hasonló Jászfényszaru esete is: a falu törökkori elpusztulása után települt újra és Fodor Ferenc szerint főként észak hegyvidék településeiből.61 A kuruc harcok és a 53 BÁRTH János 2001. 58. 54 Lásd TÁLASI István 1977. 37^11. 55 KISSNÉ MEZŐ Gyöngyi 1979. 56 KISS József 1990. 289-290.; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1998. 92-93. 57 Ezt természetesen még Erdei Ferenc jelölte így, lásd ERDEI Ferenc é. n. 54. 58 SZÉKELYNÉ KÖRÖSI Ilona 2001. 67. “SUGÁR István 1984.49. “SUGÁR István 1984. 154. 61 FODOR Ferenc 1942. 363. 162
