Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus
koncepció igen sokáig, tartotta-tartja magát. Ezért sokan nem is vállalkoztak e terület kutatására. A sorból kirívóan elüt az a néhány úttörő vállalkozás, amelynek publikált vagy íróasztalban maradt eredményei igen becses helytörténeti értékeket is képviselnek. Lehetetlen nem említeni az 1950-es években gyűjtő népzenekutatót, Szomjas-Schiffert Györgyöt, aki magányosan, és tegyük hozzá megszállottan, végigjárta a településeket. Ám a több ezer népdalt, balladát, és vallásos népi éneket tartalmazó gyűjteménye mind a mai napig kiadatlan és csak egy-egy település zenéjének feldolgozását — Kecel és Kiskunhalas — tudta elvégezni.18 Az eddig felkutatott települések népzenei monográfiái ellenére (Kiskunhalas, Kunszentmiklós, Kecske- mét-kömyéke)19 nyilvánvaló, hogy a Kiskunság zenei kultúrájának feldolgozását nem lehet elvégezni anélkül, hogy Szomjas-Schiffert anyaga ne lásson napvilágot. Szintén fontos megemlíteni, hogy a kéziratos anyagok között sok értékes adatot találhatunk: a Felső-Kiskunság terület kutatásában kiemelkedik például B. Bene Zsuzsa, akinek kutatása Lajosmizse tejtermeléséről alapos munka. Külön kell szólni a nyelvészeti sajátosságokról, amely az Alsó-Kiskunságra jellemzőek.20 A Felső- Kiskunság hasonló elemzése még várat magára. Kiemelkedő még Bárth János terepmunkája az 1970-es évekből, amikor Lajosmizsén az akkor felállítandó Tanyamúzeum létrehozásához gyűjtött anyagokat és vállalt a múzeum létrehozásában kiemelkedő szerepet.21 Emellett Lajosmizse és Ladánybene múltjával az utóbbi pár évben foglalkozó publikált helytörténeti munkák említendők.22 A Felső-Kiskunság jelentőségének sajátosságait a régészeti és kora középkori feltárásokkal kell kezdenünk. A 20. században felgyűjtött és megismert hagyományokkal szemben a távoli, régészeti múltban hiába keressük a jelenlegi észak Bács- Kiskun megyében lévő települések történelmét, annak ellenére, hogy a Flomokhát- ság peremvidéke ősidők óta lakott hely. A környék régészeti feltárásai ékesen bizonyítják, hogy a Lajosmizse, Ladánybene és Kerekegyháza területén már a bronzkori kultúra is jelen volt.23 Erre utal még az a korai bronzkori umatemető, amelyet 1903- ban Kada Elek, Kecskemét polgármestere tárt fel Benepusztán, melyről sajnos sokkal többet nem tudunk.24 De a lajosmizsei Benéről ismert kis lelet is tanúskodik, hogy az állatalakos díszítéséről jól ismert szkíta lakosság meglétével számolnunk kell,25 és az utánuk érkező avarok jelenléte igen markánsan jelentkezik a Felső- Kiskunság leletei között. A szabadszállási és ladánybenei avar edények és fémből készült használati tárgyak ékes bizonyítékok arra nézve, hogy az avarok megszállták a jó legelőkkel tarkított területet. Az avar leletek mellett a benepusztai honfoglaló lovas vitéz sírja fontos bizonyíték a nomád népek egykori ittlétének.26 18 SZOMJAS—SCHIFFERT György 1984. Szomjas-Schiffert tudományos munkásságának - egy igen időszerű - ismertetését lásd KÜRTI László 2003a. 19 KÁLMÁN Lajos 1999; SZOMJAS-SCHIFFERT György 1994; VARGYAS Lajos - NAGY-CZIROK László 1954. “FEKETE János 1997. 21 Lásd ezek közül BÁRTH János 1972, 1974, 1981. 22 BENEDEK Gyula - KÜRTI László 2004; KÜRTI László 2003, 2003c, 2003d, 2002a, 2002b; KÜRTI László - HAJDRIK Sándor 2001. 23 HORVÁTH Attila - H. TÓTH Elvira - V. SZÉKELY György 1988. 25. 24 Kada Elek közölte feltárásainak egy részét: KADA Elek 1912. 25 HORVÁTH Attila - H. TÓTH Elvira - V. SZÉKELY György 1988. 26. 26 Az ásatások beszámolóját lásd H. TÓTH Elvira 1990. 156
