Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Paládi-Kovács Attila: Kistáj, járás, kistérség
1663. április 2-án a Feketehalom nevű dombnál, Kunszentmiklós határában gyűlést tartottak és határozataikkal újból felélesztették a korábbi parasztvármegyét. Kimondták, hogy minden helységben legalább 12 „cirkáló” (őr) legyen a bíró mellett. A marhalopások megakadályozására levelet kell adni az eladott jószág mellé, kiváltképpen ha „Felföldi Palotz” a vevő. A katonákkal, rabokkal és a dunántúli rácokkal folytatott kereskedést pedig teljességgel megtiltotta a parasztvármegye.32 A „paraszt hadnagyságok” területi elhelyezkedése arról tanúskodik, hogy léteztek a vármegyénél kisebb szervezeti egységek is, amelyek szintén természetes kistájak népét fogták össze és védelmezték. Elegendő, ha csupán egy-kettőnek említjük meg a nevét: Tápiómelléki hadnagyság, Galgamente hadnagyság. (Mindkettő Pest megyében említődik 1666 körül.) Nógrád megyében 1694-ben 23 hadnagyság létezett egy időben, azaz a parasztvármegye sok kis területi egységre, 5-10 helységet felölelő hadnagyságra tagolódott.33 A parasztvármegye intézménye a török hódoltság idején jött létre önszerveződés útján, hogy megvédje a magukra hagyatott parasztokat a rablók és fosztogatók ellen, s védje a rendet, a törvényt az anarchiával szemben. 3. A kistérség művi fogalma a járások megszüntetését (1972) követően merült fel. Német szakszó tükörfordításának látszik. Fogalmi meghatározására sem a köz- igazgatási gyakorlat, sem a tudomány képviselői nem törekedtek különösebben. E laza térfogalom legfőbb haszna éppen meghatározatlanságában, tetszés szerinti értelmezésének lehetőségében rejlik. Magyarországon máig nem tisztázódott a térbeli integráció modellje, a területszervezés szintjeinek, a területi igazgatás függelmi viszonyainak átfogó rendszere. Az 1990. évi rendszerváltozás szakított a megyékre és járásokra épülő igazgatási tradíciókkal, s az önkormányzati törvény a helyi, települési önkormányzatokra hárított minden igazgatási feladatot. A települési önkormányzati rendszer 1992-1993-ban érzékelte először a területi együttműködés hiányát, s tett lépéseket az ún. kistérségi szerveződés irányába. 1994-ben léteztek már kistérségi szövetségek, s a kutatók is kitalálták a „statisztikai kistérség” fogalmát. A kistérségi kooperáció gyengeségeit az MTA Regionális Kutatások Központja kutatói az alábbi öt pontban foglalták össze: 1. Területileg egyenetlen szerveződések, minthogy az egy-két települést felölelő képződményektől járásnyi nagyságú csoportosulásokig számos formáció található köztük. 2. Az ország településeinek jelentős hányada kívül maradt a kistérségi szövetségeken. 3. A kistérségek egy részének nincs városi vagy városias központja. 4. A kistérségek zömét csupán informális, konzultatív kapcsolatok jellemzik, a települések szerződéses vagy egyéb jogviszonyban nem állnak egymással. 5. A kistérségi szerveződések területi léptéke, kooperációs formája nem felel meg a kitűzött célok elérésének.34 A statisztikusok és a regionalizmus kutatói a kistérségi társulások számát, a társulásokban résztvevők és azokból kimaradók számát tudják megadni. Ezek a számok évről-évre változnak: 1998-ban 188, 1999-ben 205 kistérségi társulást tartottak nyilván. Mindez érzékelteti e laza kapcsolati rendszerek képlékenységét. A statisztikai 32 SZAKÁLY Ferenc 1969. 47-48. 33 SZAKÁLY Ferenc 1969. 121-122., 131-132. Lásd még a kötethez csatolt 1. és 111. térképvázlatot. 34 ENYEDI György - HORVÁTH Gyula 2002. 375. 136
