Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Paládi-Kovács Attila: Kistáj, járás, kistérség
járás volt az a szűkebb haza, ahol még otthonosan érezhette magát. Léteznek a járásnál kisebb tájak is (pl. Medvesalja, Gallyaság, tolnai Sárköz) mégis úgy gondolom, a járás alkalmas viszonyítási területegység lehet a kistájak megértéséhez. 2. A néprajz és rokon tudományai kevés figyelmet szenteltek a járásnak, a köz- igazgatás századokon át létező, s csupán 1971-ben megszüntetett intézményének. Jellemző, hogy a TESz (II. 261.) csupán a jár ige származékai között említi, s a szó ’közigazgatási egység’ jelentését is igen kései évszámmal (1781) adatolja. Természetesen a járás, mint jogintézmény és a finnugor eredetű igéből képzett szó ennél sokkal régebben keletkezett. Már a királyi várispánságok és vármegyék századaiban kialakult a., járt erdő” fogalma, de a járás valószínűleg csak a nemesi vármegye kialakulásával egyidejűleg vált a megye területi és igazgatási egységeinek elnevezésévé. A 13. század közepén a provincia, a comitatus és a districtus jelentése még nem vált el világosan a járásnyi és megyényi területek megnevezésében. Fokozatosan, a 14-15. század folyamán különült el és szilárdult meg a fogalomhasználat, s vált a districtus a járások, a comitatus pedig a megyék megnevezésévé. Legtöbbjének a tulajdonneve korábbi tájnévből, folyónévből eredt.15 Számos vármegye táji elkülönülésének, sajátos közlekedési helyzetének vagy a föispáni hivatalt is gyakorló földesurának köszönhette comitatus státusát. Ebbe a csoportba sorolható a kis területű és csupán két járást számláló Turóc, Torna, Ugocsa, Esztergom és Kishont vármegye is. Kishontról érdemes megjegyezni, hogy a 13-14. században a kalocsai érsek birtokában állt, aki főként a rimái aranybánya miatt ragaszkodott akkor még Comitatus Rima néven emlegetett birtokához és annak érseki népeihez, hospeseihez.16 Az említett kis terjedelmű vármegyék járásait esetenként a megyék összevonásáig, teljes megszűntéig is földrajzi alapon nevezték meg, s nem a székhelyükről. Ilyen volt Torna megye Alsó járás, Felső járás, valamint Ugocsa megye Tiszáninneni-, illetve Tiszántúli járás elnevezésű két járása is, utóbbi Nagyszőllős város székhellyel. A 13. század derekán, második felében kialakult nemesi vármegye tisztségviselői voltak a szolgabírák, akikről az első adat 1254-ből maradt fenn. Az 1290. évi 16. törvény már arról is rendelkezett, hogy megyénként négy szolgabíró választandó. A megyék területi felosztása, az egyes szolgabírák illetékességébe tartozó járás ok megjelenését a 15. századtól lehet adatokkal nyomon követni.17 Mindebből nem következik az, hogy a vármegyék egységesen négy járást foglaltak magukban, de a késő középkorban a négy járást felölelő megye valóban tipikusnak mondható. Geográfus megfigyelés szerint az ún. hegyaljai megyék rendszerint hegygerinc mögötti, hegyháti járásokai kapcsoltak magukhoz. Prinz Gyula Baranya, Veszprém, Heves, Borsod, Szatmár és néhány szlavóniai megye példáját említi.18 A példák sorába Fejér, Pozsony, Nyitra, Hont is bízvást felvehető. Visszatérve a nemesi vármegye és a járások szervezetére, szólni kell a szolgabíró feladatköréről és közvetlen munkatársairól. Elsődleges feladata volt a megyei 15 Például Árva, Turóc, Torna, Liptó stb. Vö. KRISTÓ Gyula 1988. 380-391. 16 KRISTÓ Gyula 1988. 383. 17 KRISTÓ Gyula 1996. 186.; SZABÓ Ferenc 1996. 187. 18 PRINZ Gyula é.n. III. 327. 131
