Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Paládi-Kovács Attila: Kistáj, járás, kistérség
törvényszék tagjaként a bíráskodás. A késő középkori törvényszék, a sedria öt személyből, az alispánból és a négy szolgabíróból állt. Az 1444. évi 10. t.c. írta elő járási esküdtek (ülnökök) választását, akik tartoztak a törvényszéken megjelenni, s a szolgabíráknak a bírósági eljárásban, majd a végrehajtásban is segédkezni.19 A 15. században — valószínűleg a járások számának növekedésével összhangban — több megyében (pl. Zemplén vm.) növelték a járási szolgabírák számát, s minden szolgabíró mellé két esküdtet választottak. Mohács (1526) után a megye és a járás köz- igazgatási funkciója kibővült, számos adóügyi, gazdasági, rendvédelmi és katonai feladat ellátása hárult rá. Megromlott a közbiztonság, s egymás után létesültek a megyei fegyveres „rendőrségek”. Borsod vármegye 1607-ben nevezett ki megyei kapitányi, s mellé a járásokat felügyelő hadnagyokat alkalmazott. A nagyobb falvakban tizedesek teljesítettek szolgálatot. A községi elöljáróságokkal, a falusi bírák- kal {fónagyokkaX), esküdtekkel a járási szolgabírák és emberei érintkeztek, tartották a kapcsolatot első renden.20 Heves és Külső-Szolnok egyesített vármegyének a 17. században négy szolga- bírája és négy járása volt: a gyöngyösi járás, a Tárná, Mátra és Tisza járás. Székhelye egyedül a gyöngyösi járásnak volt, mely a Mátra gerincéig terjedt. A másik három járásnak székhelye nem volt. Ezért is használtak tájnevet a megnevezésükhöz. Esetenként sorszámmal vagy az éppen hivatalt viselő szolgabíró nevével jelölték, s azonosították be a járásokat (1. ábra). A 17. században, amikor Heves megye is Fülekre (Nógrádba) helyezte székhelyét, egyedül a Mátra járásban és a Tama járás felső felén élő peres felek, megidézett tanúk járhatták meg egy nap az utat Fülekre, hajó lovaik voltak.21 Heves és Külső-Szolnok vármegye 16-17. századi közigazgatási felosztása változatlanul fennmaradt a 18-19. században is, legfeljebb a járások területének nagysága módosult. Az 1730-as években „A kettős megye négy járásra oszlik. Északi részét a Mátra járás foglalja el. Ettől délnyugatra van a gyöngyösi, keletre a Tama járás, ettől délre a tiszai járás. /.../ Kiterjedés szempontjából első és legnagyobb a tiszai járás, ezután következik a gyöngyösi, majd a Tama járás. Legkisebb a Mátra járás.”22 Bő száz évvel később Fényes Elek ugyanezt a tagozódást írja le. Megjegyzi, hogy ,,A’ Mátra járást palóczok foglalták el...” Ez a járás magában foglalta a megye északi részét a Zagyvától az Eger-patakig, a gyöngyösi járástól a Mátra gerince választotta el. A Tárná járás Recsktől délre terült el, a felső völgyszakasz a Mátra járáshoz tartozott.23 A 19. században a Tama járás némileg kisebb, a Mátra járás pedig néhány faluhatárral nagyobb volt, mint a 17. században. Heves és Külső- Szolnok vármegye esete a területi egységek hosszú századokon át megőrzött rendszerét, a járási közigazgatás életrevalóságát példázza. Ezek a térségi szervezetek egyszerre szolgálták a nemesi vármegyét, az államhatalmat és a járásnyi „kis haza” népének, társadalmának rendjét, igazgatását és igazságszolgáltatását. l9SOÓS Imre 1974. 5-6. 20SOÓS Imre 1974.9-10. 21 SOÓS Imre 1974.22, 27. 22 BÉL Mátyás 1968.41. 23 FÉNYES Elek 1837. III. 192-193., 198-235.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1989. 154. 132
