Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Tanyák és szállások – Falvak és városok - Csatári Bálint: A „tanya”, mint „rendszer”
CSATÁRI Bálint A „tanya”, mint „rendszer” Bevezető A magyar tanyáról a 20. században megjelent könyvtárnyi irodalom lényegében már mindent feltárt, megírt erről a sajátosan magyar alföldi településformáról, amit tudni lehet. A tanyai gazdálkodás, a tanyai település térkapcsolatai, a tanyai társadalom jellegzetességei és azok változásai jól ismertek. Viszonylag kevesebbet foglalkoztak az utóbbi évek említett írásai a tanyák térbeli elhelyezkedésével, azok módosulásaival, azzal, hogy a tanya mennyiben része napjainkban a „nagyobb léptékű” térbeli rendszereknek: a természeti-táji, a gazdálkodási, a települési és a társadalmi struktúráknak. Az első ilyen típusú, — mai szóhasználattal — „rendszer-értelmezés” és vita az 1930-as években zajlott le Mendöl Tibor geográfus és Erdei Ferenc agrárszociológus között arról, hogy a tanya falusias magányos település-e, vagy a mezővárosokhoz „csatolt”, ún. „kettős településforma”. Az elhíresült vitában — megítélésem szerint — mindkét félnek igaza volt. A tanyák azon nagy hányada, amelyek többsége a török hódoltság utáni, elnéptelenedett területeken, bérelt legelőkön, pusztákon jött létre, teljesítette a falusias magányos település kritériumait. Tehát kielégítette a lakó- és munkahely térbeli együtteseként meghatározott mendöli településdefiníció követelményét. Ugyanakkor a mezővárosok tanyái sokáig valóban a városok csatolt, kettős települései voltak, szoros együttélésben magával a városi településmaggal. Ezek a tanyák, számos esetben a hajdan volt klasszikus mezővárosi „ólaskert” külterületre kitelepített „változatai” voltak, szerves részét képezték mind a gazdálkodási, mind a mezővárosi települési-társadalmi rendszernek. A két jeles tudós értelmezése, definíciója és vitája tehát két különböző eredetű és rendszerében más-más értelmezést igénylő tanyára vonatkozott. Az 1970-es években jelent meg Romány Pálnak „A tanyarendszer ma” c. könyve, ahol a „tanyarendszer” kifejezés elsősorban az átalakult szocialista típusú mezőgazdasági „termelési rendszer” részeként értelmezte, tipizálta az akkori tanyákat. Az őstermelés, a háztáji tevékenység, s a csekély számú egyéni gazdálkodást folytató farm állt az elemzett rendszer középpontjában. Duró Annamária az 1990-es évek elején publikált tanulmányaiban a volt mezővárosok területéből kialakított ún. tanyaközségek tanyáinak vizsgálatakor azt rögzítette, hogy a hajdani kettős településű, mezővárosi eredetű és kötődésű tanyák sokasága fokozatosan az új tanyaközség „csatolt” települése lett. E tanyák kapcsolatai lényegében ugyanolyanok, vagy ahhoz hasonlóak az új tanyaközségekkel, mint egykor a mezővárosokkal voltak. Egy régi,»kapcsolatrendszer” öltött új formát. E három — témánk szempontjából kiemelkedőnek tekinthető — szakirodalmi előzmény alapján valóban rögzíthetjük, hogy a magyar alföldi tanyáknak a változó 117
