Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Cigányok a Jászkun Kerületben, az 1768-as conscriptio zingarorum

a kerületeken belüli migráció is számottevő volt. Ez az az időszak, amikorra a helyi társadalom tulajdonhoz kapcsolt jogszokásai kiformálódnak, amikor az egyes társadalmi rétegekbe tartozás ismérvei megszilárdulnak. A redempció után a szabadságjogokat a földtulajdonhoz kapcsolták. Azt, hogy ki melyik társadalmi csoporthoz tartozik elsődlegesen a földtulajdon mennyisége határozta meg. A Jászkun Kerületben minden más társadalmi tagolódás, származási, műveltségi, vallási, foglalkozás szerinti megoszlás másodlagos volt a földtulajdon által meghatározott rangsor mellett. A redempció után a jászkun társadalomban új azonosságtudat alakult ki, amelyben mindazok kunnak - jászkunnak számítottak, akik részesültek a kun örökségből, a redempció nyújtotta gazdasági és jogi előnyökből. Az új összetartozás-tudat eredményeként bárhonnan érkezett a betelepülő, gyorsan igyekezett a kerületi belső szabályozáshoz igazodni és származásától függetlenül jászkun voltát hangsúlyozni.

Kérdés, hogy ebbe a tagoltságában is szabályozott közegbe hogyan illeszkedhetett a cigányság, s egyáltalán akart-e illeszkedni? Az 1768-as összeírás azt az állapotot tükrözi, amikor a redempció időszakát átélt cigány bevándorlók spontán beilleszkedését megbontják a felsőbb rendeletek, s a hatásukra alkotott helyi statútumok.

Félegyházára, a pusztaságban 1743-ban benépesült faluba az első telepesekkel érkeztek cigányok. A Céfó család Jászapátiból költözött át, a Rácz és Babos családot nem tudjuk honnan. 1745-ben mindhárom cigány család Félegyházán élt. Félegyházán született gyermekeiknek magyar keresztszülőket kértek fel. Az 1746. január 1-én született Rácz Györgynek Mihálovits Márton és Agárdi Judit lettek a keresztszülei.4 Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Mihálovits Márton az új település nótáriusa volt, akinek leányát, Borbálát két év múlva az a Horváth Imre veszi majd feleségül, akit a mezővárosi rang megszerzése idején Félegyháza főbírójává választanak. Tekintélyes, gazdasági és politikai hatalmat birtokoló család tagja vállalt keresztkomaságot a cigány gyermek szüleivel.

A másik újra települt kiskunsági faluban, Majsán hasonló helyzetet tükröznek az anyakönyvek. Balogh Ödön kitűnő feldolgozásából (Cigányok a Kiskunságon, 1997.) tudjuk, hogy a cigány családokat csupán a cigány népnév különböztette meg a többi új lakostól. Mindannyian kézműves munkájukból éltek, s azonos szabályokat kényszerültek betartani, mint a magyar jövevények. Kovácsmunkával és muzsikálással is foglalkoztak. Félegyházán Palkó cigány 1751-ben az épülő kőtemplomra 88 és Vi krajcárt adakozott.5

A feszültségek és ellentétek megjelenése az 1750-es évtized második felére tehető, amikor a túl sok terhet vállalt lakosság félteni kezdte megszerzett gazdasági előnyeit. A házhely osztással kapcsolatban olyan bejegyzést olvashatunk, hogy „nagyobb böcsü- lettye vagyon a czigányságnak, hogy sem akar melly Redimalt érdemes Lakosoknak; mivel Redemptus Gazdának olly ház hellyel nem adnának, mint a czigányoknak”.6 1769-ben a félegyházi Gondi Tamás7 és a halasi Balogh Mihály cigány is kap taksás házhelyet. Ez utóbbinak még a fiát is befogadták mint kovácsmestert, de a fiú házhelyet már nem kapott.8 Később azonban kovácsmestersége folytatására mégis megkapta.

4 BALOG Ödön 1997. 19. 1.

5 BKML. Kf. lt. Arc. 27. Caps. 1. Fase. 1. N-3 /1743-1785.

6 BKML. Kf. lt. Tan. jkv. 1759. máj-jún?

7 BKML. Kf. lt. Tan. jkv. 236. 1.

8 BKML. Kh. lt. Tan. jkv. 1767-69. 156. 1.

48