Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bárth Dániel: A bácskai népszokások a XVIII. századi egyházi források tükrében
házi hatalom a világi hatóságokkal szövetkezve igyekezett foganatosítani a rendelkezéseket. Szabadkán például a városi hatóság szinte évtizedenként (1754-ben, 1768-ban) adott ki rendeletet a lakodalmak visszaszorítására. 1774-ben már 3 napra akarták csökkenteni az esküvői mulatozások hosszát,62 ám úgy tűnik, nem értek el eredményt. A folyamatos tiltások ellenére a bácskai délszlávok monumentális lakodalmai végigvonultak a XIX. századon. A reformkori népismertetések szerzői egyaránt három-öt napos vígasságokról számoltak be a délszlávok kapcsán.63 Hasonlóan beszéltek a XIX. század végén, XX. század elején készült, a Bácska délszláv csoportjairól szóló szokásleírások is.64 A bácskai délszláv lakodalmak a XX. század második felében vesztették el végleg régi, pazarló fényüket. * Az 1767. évi küllődi és az öt évvel korábbi béregi egyházlátogatási jegyzőkönyvben megemlékeztek egy akkor már múlófélben lévő, de az emlékezetben még élő különös szokásról. Eszerint a menyasszony nem férjével töltötte az esküvő utáni éjszakát, hanem egy kamrába zárva a vőfély vigyázott rá. A szokást leíró papok szerint az egész lakodalom alatt nyilvánosan csókolózó65 fiatalok nem pusztán alvással töltötték az éjszakát. Romantikus elgondolásuk szerint a menyasszonyok igazi szerelmüket választották ki vőfélynek, akik az értük kiszabott árat nem tudták megfizetni. A regénybe illő történet fantáziáló burkát lebontva tanulságokat rejtő adalékokhoz juthatunk. W. G. Sumner a szláv népek szexuális viselkedési normáit elemezve mutatott rá, hogy e népek körében még a XIX. században is előfordult az a szokás, hogy az esküvő utáni „első éjszakát a vőlegény fivérei, a menyasszony vőfélyei töltötték a fiatal- asszony mellett.”66 A bácskai sokácok körében jelzett szokás XVIII. századi leírói annak előfordulását a múltba helyezték. Úgy tűnik, mintha a jegyzőkönyvek keletkezésének idején már nem a vőfélyek, hanem az erre felkért asszonyok vigyáztak volna a fiatal- asszonyra. Az első éjszaka külön kamrában töltésének szokása azonban még hosszú ideig fennmaradt. Berkity György 1839-ben megjelent Népismertetés-ében olvassuk: „Azonban, a vőlegényt, étel után hasztalan keresné szemed, mivel neki akkor jelen nem szabad lennie, menyasszonyával mások mulatnak, kívülről az ajtó mellől, vagy az ablakon át ólálkodik ő, míg neje mások karja közt hévül. Ha pedig álmos elnyughatik, de menyasszonya nélkül, az istállóban, vagy padláson, mivel a kamrában csak a menyasszonynak készíttetik nyugvóhely.”67 Jung Károly mutatott rá egyik tanulmányában, hogy bizonyos lakodalmi rítusok az első éjszaka elhálásának hajdani, a vőlegény férfi családtagjait illető jogára vezethetők vissza a délszláv népeknél. Ennek fényében elemezte a hajnali mosdatás kérdését.68 A fenti forrásrészlet nagy valószínűséggel beleilleszthető ebbe a gondolatkörbe. A vizi62 IVÁNYI István 1891. 197-198. 63 BERKITY György 1839. 326.; SZÁRICS Jenő 1842. 886. 64 JANKÓ János 1896. 399-401.; FRANKL István 1896/a. 394.; BELLOS1CS Bálint 1909. 402-403. 65 A béregi leírásban szerepel az „oscula amplexus in Publico” kiegészítés. - KÉL 1. Béregi. Vis. Can, 1762. 66 SUMNER, William Graham 1978. 543-544.; A problémára vö.: WESTERMARCK, Edward 1910. 53-57. 67 BERKITY György 1839. 325-326. 68 JUNG Károly 1983. A tanulmány - jegyzetekkel bővített formában - a szerző válogatott tanulmánykötetében újra megjelent: Köznapok és legendák. Tanulmányok a népi kultúra köréből. Újvidék, 1992. 9-25, 235-236. 39
