Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kelemen Zsuzsanna: Adatok az andrásfalvi és istensegítsi bukovinai székely ragadványnevekhez
Nagy József elmondta, hogy a faluban szinte mindenkinek volt ragadványneve. Érdekes torzítások is előfordultak, pl. Szőts Jóska Géza helyett Szottyoska. (Szőcsjóska kimondva hasonlít a Szottyoskára.) A foglalkozásról, vagy éppen hangszertudásról is kaphattak ragadványnevet, például: Trombitás, Dobos. Előfordultak nem éppen hízelgő ragadványnevek is Istensegítsen: Dög Péter, Görénke Jóska, Lóbőr Lajos, Zsónyér Marci, Pergelt László. Arra már nehéz lenne magyarázatot találni, hogy miért is kapták ezeket a neveket. Néhány magyarázatot azért megpróbáltak adni. A Pergelt László - a vezetéknév Bőthe -, ami a pörkölt (megégett) székelyes alakja, „olyan fekete volt, mintha meg lenne égve”. A Zsónyér magyarázata szerint a „zsomer” román szó (jelentése: töpörtyű) torzult alakja, viselője apró termetű volt. (Úgy csúfolták, hogy hüvelykujjuk egy ujjpercét mutatták neki.) Hucán Lajos az apró hegyi lovakról, a huculokról kapta a nevét, magyarázata szerint azért, „mivel ez az ember olyan nagy volt, egy csúfondáros nevet adtak neki”. Sok ragadványnév adásának oka a távoli múltba vész, megmagyarázni nehéz. Származásra utal a Zsidó ragadványnév is (Zsid [!] Ádám, Zsidó Lajos, Zsidó Péterke). Rendkívül érdekes történet Béres {Török) Józsefé. A XX. század elején Bulgáriából menekült a törökellenes pogromok elől a bukovinai székelyek közé. Szorgalmas, dolgos béresként végezte munkáját egy családnál. Áttért a katolikus hitre, így feleségül vehette a gazda lányát, s így kapta felesége vezetéknevét felvéve a Béres vezetéknév mellé a Török ragadványnevet, s Juszufból József lett. Gyerekeik ragadványnévként a Juszuf nevet is viselték a Török mellett. A bukovinai székelyek kitelepítésekor (1941) ő is a Délvidékre került, s 1945 tavaszán Csátaljára. (Szomszéd lévén gyakran vigyázott apámra. Törte a magyart, s Nagy József nevetve mesélte, hogy Kristman Rézi nénivel - aki szintén törte a magyart -, igen jól elbeszélgettek, s ma már, az idő távlatából érdekes csupán, hogy is értették meg egymást... De nagyon szerettek egymással beszélgetni (?)... Értették egymást...) Az andrásfalvi ragadványnevek jellemzőit Sebestyén (Geci) Ádám gyűjtése alapján állítottam össze. Az andrásfalvi székelyek lakosságszáma az 1941-es Bácskába telepítés megelőzően 2517 fő volt. A 2517 lélek 593 családot, illetve családfőt takar. A Sebestyén Ádám által összeállított névjegyzék csak 130 család esetében nem említ ragadványnevet, a többi 463-nak volt. A ragadványnév nélküli családok egy része olyan családfő (rendszerint nagyszülő), akinek keresztneve a leszármazottak ragadványnevében bukkan fel. Többen az Andrásfalvára beházasodott németek {Kapp, ZAjc, Trapp stb.), illetve tanítók {Farkas), lelkészek {Bognáczky), akik a székely ragadványnév-adási szokásból érthető okok miatt kaptak ragadványnevet. (A vezetéknév túlterheltsége esetükben nem jelentkezett.) A statisztikai adatok tanúsága szerint a falu székely családjainak túlnyomó többségét a ragadványnevek alapján tartották számon. Erre szükség is volt, hiszen a falu jellegzetes, gyakran előforduló vezetéknevet viselő családjait csak így lehetett megkülönböztetni). A 463 ragadványnevet viselő családban 46 vezetéknév fordul elő mindössze, ami statisztikai szempontból azt jelenti, legalább tíz családfőnek (nem családnak!) ugyanaz a vezetékneve. A gyerekeket is hozzászámítva ez a szám még nagyobb, egyes vezetéknevek rendkívül gyakoriak (Palkó, Dávid, Sebestyén Fábián). 93
