Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kelemen Zsuzsanna: Adatok az andrásfalvi és istensegítsi bukovinai székely ragadványnevekhez
A napjainkban egyre gyakoribbá váló székely találkozókon (rendeztek világtalálkozót is 2000-ben Szekszárdon) a bemutatkozás után az első kérdés a ragadványnévre vonatkozik. (Pl. Melyik Kelemen?) ISTENSEGÍTSI ÉS ANDRÁSFALVI RAGADVÁNYNEVEK Az istensegítsi ragadványnevek kutatásában Nagy József (1927), fNagy Ágota (1919) és Kelemen Ilona (1931) segített. Nagy József édesapám sógora, nővérének férje, Nagy Ágota az ő nővére, Istensegítsen születettek, 1941-ben telepítették őket a Bácskába. A második világháború végén, 1944-ben internálótáborba kerültek, s 1945 februárjában telepedtek le Csátalján. Istensegíts 693 háza családfőjének nevét tudjuk a Brendján József tanító 1940-ben - a kitelepítés előtti évben - készített a térképe és névjegyzéke alapján. E térképen és névjegyzéken néhány kivételtől eltekintve az azonos vezetéknevűeknél az apa - nagyapa - keresztnevének rövidítése szerepel. A családnevek (a családfők nevei) megoszlása a következő: Nyisztor 52 családfő Lovász 40 családfő László 36 családfő Szőts 33 családfő György 28 családfő Nagy 21 családfő Sántha 20 családfő Tamás 19 családfő Szabó 18 családfő Tamás 17 családfő Őket követi a Győrfi, Pap(p), János és Lőrinc család 16 családfővel. Ez a 14 családnév (351 ház, pontosabban családfő) a 693 ház (családfő) több mint 50%-a. Tehát a falu felének neve közülük került ki. Érthető tehát, hogy szinte minden családnak volt ragad- vány (megkülönböztető) neve, s természetesen e mellett még esetleg csúfheve (esetenként öröklődött). Nagy József apját a következőképp hívták: Nagy (Jancsi, Mihály, Ferenc) István, pontosabban Istán, mivel a székelyek nem szeretik, ha több mássalhangzó torlódik, ezért egy-kettőt „kilöknek”. Mindez azt jelentette, hogy Ferencnek hívták az apját, Mihálynak a nagyapját, Jancsinak a dédapját. Szokatlannak tűnik, hogy becézett alakban utalnak a legtávolabbi ősre, de a kicsinyítés, a becézés jellemző a székely nyelvjárásra. A Jancsi lehetett akár egy 80 éves öregember. A keresztnevek hosszú felsorolása fontos volt, többféle információt hordozott. Meg lehetett tudni, hogy az illető milyen nemzetségből való, jó vagy rossz családból, megkülönböztette esetünkben a többi Nagy Istvántól. Egy idő után a négy-öt keresztnév kimondása nehézkessé vált, ekkor rövidíteni kezdték: „Mondjuk azt mondták, hogy Jancsi Mihálynikból való, hogy Márton Mihály Antinikból való, vagy hogy Szőts Jóskánikból való.” 92
