Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Matuska Márton: Az újvidéki római katolikus egyházi jegyzőkönyvek utalásai a lakosság nemzetiségi megoszlására (1888-tól 1944-ig)
MATUSKA MÁRTON AZ ÚJVIDÉKI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZI JEGYZŐKÖNYVEK UTALÁSAI A LAKOSSÁG NEMZETISÉGI MEGOSZLÁSÁRA (1888-tól 1944-ig)1 Az újvidéki római katolikus plébánia az egyházmegye török utáni restaurálásának kezdetétől mindig többféle nemzetiségű hívőnek állt a szolgálatában. Bizonyosra vehető azonban, hogy a kalocsai-bácsi érsekség területén a korábbi időkben is élt sokféle nemzetiség - a magyarokon kívül elsősorban szlávok, és az előttük itt élő népek maradványai, akiknek a jelenléte sok tekintetben befolyásolta az ország kapcsolódását a keleti egyház központjához, Bizánchoz - e helyen azonban a mohácsi vész előtti időkkel csak a bevezetőben foglalkozunk, sőt a későbbieknek is csupán a XIX. század nyolcvanas éveitől kezdődő korszakával. A korábbi időkről mindenekelőtt megjegyezzük, hogy Katona István, A kalocsai érseki egyház története1 2 című alapművében megjegyzi Újvidéknél3: Első, 1702-től a plébániát vezető Ferenc-rendi szerzetes papja Marinovics Balázs, a második, aki 1708-tól végzi a plébánosi feladatokat Budai Mihály. Nevükből az első minden valószínűség szerint horvát nemzetiségű lehetett, a második pedig magyar. A szintén újvidéki, de örmény szerzetesek által alapított és vezetett plébánia nem képezi vizsgálódásunk tárgyát. Katona foglalkozik a plébániákon használt nyelvekkel, s Újvidékről - illetve akkor még Péterváradról4 - szólva megemlíti, hogy azon plébániák közé tartozik, amelyek a magyart használják, de ugyanígy besorolja azok közé is, amelyek a németet, majd azok közé is, amelyek az illírt - nyilván horvátot -, s végül azok közé is, amelyek a szlovákot használják. E nyelvi tarkaság nem kivétel a vidék plébániái történetében. Kuriózumként megemlíthetjük, hogy Katona feljegyzése szerint a korábbi időkben - a XVIII. században - Brestovácon francia nyelven mondtak szentbeszédet.5 Mindezt elöjáróban azért szükséges megemlíteni, hogy érzékeltessük, a többnyelvűség talán Szent István királyunk óta elevenen élő gyakorlat volt az országnak ezen a részén. Mindig is éltek itt egymás mellett különböző nyelvet beszélő népek, ami időnként egymás elleni konfliktusokban is megnyilvánult, esetenként vérengzéssé is fajult.6 1 A vizsgálódás tárgyául az 1888-tól kezdődő és 1944. esztendővel záródó jegyzőkönyvek szolgáltak. A nyolc, kézzel írott jegyzőkönyv mindegyike kizárólag a hitközségi képviselőtestület üléseinek jegyzőkönyvét tartalmazza, a könyvek elnevezése azonban különböző. 2 KATONA István 2001. 3 KATONA István 2001. 68. 4 Katona eloszlatja a Pétervárad helységnév használatából eredő dilemmát, amely sok kiemelkedő kutatót is megzavart. Újvidék helység plébániájának említésénél tömören megjegyzi: „Előbb Pétervárad vára volt a neve.” Sokan nem tudták ezt; a Pétervárad elnevezést kizárólag a Duna jobb partján álló erődítményre és a körülötte kialakult városra értették, holott a bal parti részt is ismerték Pétervárad néven is, voltak azonban más nevei is használatban. KATONA István 2001. 67. 5 KATONA István 2001. 76. 6 Ez történt a Rákóczy-felkelés idején, majd 1848/49-ben, és a második világháború alatt két razziában is. Előbb a magyar csendőrség és honvédség partizán- és kommunistaellenes tisztogatási akciója fajult vérengzéssé, aminek tömegesen estek ártatlan áldozatául szerb, zsidó és cigány polgárok, majd a titói 77
