Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)

Matuska Márton: Az újvidéki római katolikus egyházi jegyzőkönyvek utalásai a lakosság nemzetiségi megoszlására (1888-tól 1944-ig)

Érdújhelyi szerint „a magyarok Újvidék helyén mindjárt a honfoglalás alkalmával megtelepedtek s párszázaddal később, erősen volt itt képviselve magyar elem”7. Tehát nem azt állítja, hogy kizárólag magyarok éltek volna itt, hanem, hogy az itt lévő népek között nem voltak ismeretlenek a magyarokon kívül mások is. Elsősorban szlávok, de ezek a századok folyamán a magyarok közé beolvadtak.

Az újvidéki plébánia híveinek a nemzetiségi tarkasága a XVIII. és a XIX. században mindig is tapasztalható. A plébánia alapításának esztendejében, és az ezt követő évtizedekben domináns többségben voltak a német anyanyelvű hívek, a XIX. században azonban fokozatosan a magyarok kerültek túlsúlyba.8

Vizsgálódásunk időszaka az 1888-as esztendőnél kezdődik. Ennek alapjául az 1888-1889-es esztendő Egyházközségi jegyzőkönyv című kéziratos könyv szolgál s a továbbiakban a későbbi, kisebb kihagyásoktól eltekintve rendszeresen vezetett jegyzőkönyvek. Összesen nyolc kötet.

Az egyházközségi testület két-háromhavonta tartott ülést, egy-egy alkalommal akár tíz-tizenöt napirendi pontot kellett megtárgyalni, aminek a jegyzőkönyvi rögzítése magyar nyelven is és németül is igénybe vett tíz-tizenöt, vagy akár húsz oldalt is. Időben is nagy munkának számított, nem beszélve a hozzáértésről. Anélkül, hogy belebocsátkoznánk a nyelvelemzésbe, annyit mégis le kell szögezni, hogy a jegyzőkönyvet nem fordították németre, hanem a magyar feljegyzés után németül fogalmazta a mindenkori jegyzőkönyvvezető, aki lehetett a testület jegyzője vagy titkára, ritkán alkalmi megbízottja. Ebben az időben az volt a gyakorlat, hogy az egyházközség ülésének a jegyzőkönyvét előbb teljes egészében jegyzőkönyvezték magyarul, majd mindezt majdnem teljes egészében megismételték németül. Horvát nyelvű feljegyzés nincs. Jellegzetességként megjegyezhető, hogy a képviselőtestület tagjainak a neve alapján alig lehet következtetni a nemzetiségükre. Elsőként példa gyanánt megemlíthető az apátplébános, Kopper György, aki 1886-tól 1904-ben bekövetkezett haláláig volt a város rendkívüli tekintéllyel és megbecsüléssel övezett plébánosa. Családneve alapján ítélve német is lehetett, az újvidéki Futaki úti temetőben található síremlékén azonban szintén Görgyként szerepel. Az is jellemző azonban, hogy kevés kivételtől eltekintve a magyar jegyző- könyvi részben minden keresztnév magyarul, a németben pedig németül szerepel. A mai újvidéki nagytemplom építtetője, Molnár György e gyakorlat alól éppen úgy nem kivécsapatok 1944-es októberi megérkezése után, a háborús bűnösök felelősségre vonásának hirdetett eljárás torzult ártatlan magyar polgári tömegek irtásává a fegyveres erők irányítása mellett.

7 Érdújhelyi Menyhért 1990.

8 Nincs adat, milyen volt a lakosság nemzetiségi struktúrája a plébánia alakuló évében. Számszerű adat nincsen a szabad királyi városi rang elnyerése évéből, 1748-ból sem, ám köztudott, hogy Belgrad 1739-es feladásakor az ortodox és a római katolikus hívek tömegei hagyták el azt. Nagy részük Újvidékre menekült. Ez utóbbiak zöme német iparos és kereskedő volt, akiket Bécs korábban módszeresen irányított Belgrádba. A plébánián egy kéziratos könyv (Data statistica parochiae Növi Sad) az alábbi adatokat tartalmazza a város lakosságának 1929-es nemzetiségi megoszlásáról: szerbek: 27 626, horvátok: 3086, szlovénok: 1001, szlovákok: 1918, ruszinok (kisoroszok): 997, bolgárok: 243, csehek: 305 lengyelek: 273, magyarok: 10932, németek: 6566, románok: 643, olaszok: 42, franciák: 18, spanyolok: 6, angolok: 7, törökök: 101, egyéb nemzetiségűek: 1934. A vallási megoszlás: római katolikus: 18696, görögkatolikus: 678, görögkeleti: 27 546, evangélikus: 3516, református: 2348, zsidó: 2895, mohamedán: 506, baptista: 26, nazarénus: 58, egyéb: 61. A magyarok zöme katolikus volt, kisebbik részük református, esetleg evangélikus. A reformátusok szinte mind magyarok voltak. A németek többsége katolikus, kisebbik része evangélikus, de ők alkották az evangélikusok zömét. A felsorolás sorrendje az eredeti feljegyzés szerint. A kimutatás akkor készült, amikor az egyházi könyvekben sem merték Újvidéknek nevezni a várost.

78