Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kövecses Varga Etelka: A Duna-Tisza közét érintő népmozgások a XX. század közepén (Egy közösség példáján)
Temploma 1747 épült. Lakosainak száma az 1755 egyházlátogatáskor 365 volt. 1848 előtt az esztergomi papnevelő-intézet földesúri hatósága alá tartozott. Ez az intézet ma is a legnagyobb birtokosa. Mostani temploma 1860-ból való. 1838-ban és 1876-ban nagy árvizek pusztítottak a községben. Postája és feltételes vasúti megállóhelye van, távíróállomása Tokod,”4 A monográfia nem részletezi, hogyan kerültek a németajkú családok a községbe. Őket is a török pusztítások után, az 1700-as évek elején telepítették a faluba. A kitelepített sváb családok helyére többnyire környékbeli tót családokat telepítettek be. Ezeknek a történéseknek azonban nincs összefüggésük a község újtelepi részének a történetével, legfeljebb csak annyi, hogy Komárom és Esztergom vármegyék északi részének el- szakítása után Komárom megyéhez tartozó község lett, és számos, a II. világháború után újrainduló gyár, üzem, bánya közelében volt. Az 1960-as évek elején az ország minden részéről vonzotta a munkaerőt, ráadásul építési telekhez is tudta juttatni az idetelepülő embereket ill. családokat. A falunak egy másik része is van, Tát-Kertváros, ahol elsősorban bányászok laknak. Újtelep lakossága elsősorban a volt Esztergom és Komárom vármegyékből kitelepített, majd Komárom megyébe visszatelepült lakosokból áll. Az első ház 1951-ben épült, s a hagyomány szerint az első lakótól kapta az Újtelep nevet.5 A másik család Tóth Vince bácsié. Ők a kitelepített béres család példája. Először anyósát, özv. Parma Józsefnét telepítették ki a Nyíregyháza melletti Alsóbadúr-bokorba, két fiúgyermekkel, kitelepített tirpák lakók házába. A tirpákok agitációra hagyták el korábbi lakhelyüket. Miután Tóth Vince Naszvadon a kitelepített anyós házában lakott családjával, de azt megvenni nem tudta, úgy döntött - miután ő már dönthetett erről a lakosságcsereegyezmény értelmében -, hogy ő is Magyarországra telepedik. Feleségével, Parma Erzsébettel és négy gyermekével 1948. dec. 8-án érkeztek Magyarországra. A szobi határnál átérve megkérdezték tőlük, hogy van-e valahol rokonuk, aki befogadja őket. így kerültek ők is Alsóbadúr-bokorba, az anyósa házába. 6,5 k. hold földet kaptak, azt művelték, s abból éltek. Az ’50-es években beléptek a termelőszövetkezetbe, de a szövetkezet nem ment. Nagyon nehezen éltek. A bokrokból több férfi, így Tóth Vince veje, Maráz Sándor is nyíregyházi üzemekben keresett munkát. Megélhetésükben ismét előtérbe került a háziipar, sustyaszatyrot kötöttek, s abból jutottak pénzhez. Tóth Vince először Komárom és Kisbér környékén nézett körül a téeszekben, majd tudomására jutott, hogy egy legénykori barátja Tát-Újtelepen lakik, felesége a tsz-ben, ő maga pedig a dorogi mészműben dolgozik. Felkereste hát barátját és ő segített neki munkához jutni a táti termelőszövetkezetben, 1964-ben. Még abban az évben jött vele a család, a következő évben pedig legnagyobbik lánya, Tóth Erzsébet, aki már férjnél volt, az ugyancsak naszvadi származású Maráz Sándorhoz ment feleségül. Ez 1965-ben volt. Addigra már vettek két telket a Ságvári utcában, sőt, 1965. július 11-én, mihelyt a nagy árvíz elvonult, beköltöztek új, egy szoba-konyhából álló házukba. Tóth Vince 1948-ig a tsz-udvarban lakott szolgálati lakásban, mint a tsz fuvarosa, de addigra már az ő háza is elkészült ugyanitt, a lányáék mellett. Maráz Sándor, Tóth Vince veje fiatal fiúként érkezett szüleivel és hat testvérével a Nyíregyháza melletti Sípos-bokorba (a későbbi Nagycserkeszre). Édesapja a háború4 Szerk.: BOROVSZKY Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Esztergom vármegye Bp. é. n. 38-39. 5 KÁTAI Ferenc: Tát története. Tát, 2000. 72
