Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kövecses Varga Etelka: A Duna-Tisza közét érintő népmozgások a XX. század közepén (Egy közösség példáján)
ban megsebesült, így nehezebb munkát vállalni nem tudott, mezőőr volt Naszvadon. Kitelepítésükre 1947. augusztus 6-án került sor. A testvérek közül a legidősebb fiútestvér, Gáspár a Somogy megyei Miklósiba került. Marázék a Nyíregyházától délre fekvő Sípos-tanyára kerültek, ugyancsak kitelepített tirpákok házába. Tóth Vince lányát 1960-ban vette el feleségül. Négy évig a Sípos-tanyán (Nagycserkeszen) éltek négy évig. Sándor szintén belépett a tsz-be, de miután az nem működött úgy, hogy megélhetésüket biztosította volna, Nyíregyházára járt dolgozni két évig, majd tisztán háziiparból, sustya- szatyrok készítéséből éltek. 1964-ben meglátogatták felesége szüleit Tát-Újtelepen, s egy év múlva már itt is laktak. Sándor a nyergesújfalui-gyárban, felesége a téesz kertészetében helyezkedett el. Később aztán a tokodi üveggyárban is dolgozott Maráz Sándor egy ideig, de azután visszament a korábbi munkahelyére és onnan is ment nyugdíjba. A családok történetének rövid bemutatása után néhány néprajzi jellegzetességre szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik ilyen jellegzetesség, hogy náluk a komaság - műrokonság formája ellenére - igen nagyjelentőségű volt. Amikor Brúszel Lajostól megkérdeztem, hogy ki gondozta az elhunyt hozzátartozók sírját Naszvadon az alatt a nyolc év alatt, amíg nem mehettek haza, azt mondta: „Hát ottmaradt a komám. Az ő családja gondoskodott erről.” Amikor megkérdeztem, hogy ki is az a koma, azt mondta: „A koma az első rokon.” Minden gondjával először a komájához ment, még anyagi természetű segítséget is nyújtottak egymásnak. A koma gyerekkori jópajtás. Keresztelik, bérmáltatják egymás gyermekeit, és a fiútestvérek örökölhetik a komaságot. Császártöltésen sváb komája lett Brúszel Lajosnak, mert a felesége, aki muzslai származású lány volt, legkedvesebb barátnőjét kérte fel gyermekei keresztelésére, s miután ez a lány, aki természetesen szintén muzslai származású kitelepített volt, sváb fiúhoz ment feleségül, férje lett a koma. Amikor nyoloc év után újra hazamehettek látogatóba, a felesége a muzslai rokonságnak mutatta be őt, ő pedig a komája családjának mutatta be a feleségét Naszvadon. De még a következő nemzedéknél, pl. a nővére, Brúszel Mária fiánál, Pásztó Jánosnál is nagyon fontos szerepe, első helye van a komának a rokonságon belül, annak ellenére, hogy az bolgár származású. A házassági szokásokat úgy alakították, hogy a kitelepített népcsoport lehetőleg egyben maradjon. Megfigyelésem szerint ez a jómódú családoknál szigorúbban volt véve, mint a szegényebbeknél. Brúszel Lajos elmondta: „A muter olyan kemény volt velünk, hogy nem engedte, hogy sváb lánynak udvaroljunk.” (Érdekes, hogy svábul mondja az anyát.) A fiatalabbaknál, főleg a Komárom megyébe történt visszatelepedés után már nem volt ez annyira tiltott dolog. Brúszel Lajos nővérének, Máriának például mindkét gyermeke már helybélivel házasodott össze. Tóth Vince fiatalabb gyermekei is már a nem telepesek közül választottak házastársat. Az első nemzedékből azonban, ha valaki özvegyen maradt, kitelepítettél kötötte a második házasságát is. Mivelhogy az ingóságokat a kitelepítéskor magukkal hozhatták Naszvadról Magyar- országra, majd ezeket tovább hozták magukkal Tát-Ujtelepre, még ma is számos gazdasági eszköz található az udvarokban és használati tárgy vagy dísztárgy a lakásokban, amelyek Naszvadról valók. Brúszel Lajos édesanyjának a házában, amelyet az öregek kihalása után mi vásároltunk meg, néhány régi tárgyat magam is találtam és azokat még 73
