Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bárth Dániel: A bácskai népszokások a XVIII. századi egyházi források tükrében
száma megduplázódott ugyan, ám ebben az esetben is biztosítani lehetett a katolikus túlsúlyt a város vezetésében. A bemutatott rendszer visszaélésekre adhatott lehetőséget, miként a következő panasz mutatja: ,A görögkeleti bíró a katolikus egyház kántorát néhány hozzá intézett jelentéktelen szó miatt a város kalodájába záratta, és ott tartotta egész éjszaka,”15 A vizitációk utolsó fejezetében, a plébános sérelmei között sorolták fel az egyéni vétkeket. Az erkölcsi kihágásokkal (leginkább káromkodással, húsvéti gyónás elmulasztásával, böjt- és ünnepszegéssel, házasságtöréssel, paráznasággal) vádolt személyek neveit pontokba szedve sorolták föl röviden leírva a bűnesetet, illetve a kirótt büntetés módját és mértékét. Ezek az egyéni esetek kiemelten számot tarthatnak a néprajzkutatók figyelmére. A hercegszántói illetőségű Gillyán Illés uradalmi pandúrról például feljegyezték, hogy „a saját plébánosa előtt nem átallotta annak lelkét szidni azért, mert feleségét az ágybér (6 éve semmit sem kapott a plébános) és az elhunyt gyermeke temetéséért járó stóladíj meg nem fizetése miatt a szülés után nem vezette be. Haraggal távozván azt mondta: Én már semmilyen plébánost nem keresek meg, magam leszek a feleségem plébánosa. így arra kényszerítette a feleségét, hogy a szokásos avatás nélkül menjen be a templomba, sőt ahogy a plébános másoktól hallotta, úgy taszította be erővel a templomba.”16 Az idézet rávilágít a szülés utáni asszonyavatás szokásának társadalmi súlyára és az egyéni vallásosságban betöltött kiemelt szerepére.17 Az ugyancsak szántovai „Novosellácz Katalint néhány héttel ezelőtt a mészáros rajtakapta egy beszállásolt katonával a szúnyogháló alatt. Tette közismert, de még nincs elítélve.” A vizitátor rendelkezése szerint az elbujdosott nőszemélyt előkerülése után ünnepnapon két órára nyilvános kalodába kellett zárni.18 A hercegszántói „Kollutácz Mártont, aki többször kezet emelt az anyjára, korábban az uradalom nyilvánosan megbotoztatta, mert a feleségének azt tanácsolta, hogy bottal ütlegelje anyját szidván hitét és lelkét a saját szemei előtt. Hasonlóképpen Tadich János gyalázkodó szavakkal élt saját anyja ellen.”19 Bács városának vizitációjában leginkább a bácsújfaluiakra (Érsekújfalu) panaszkodtak, akik között a jegyzőkönyv tanúsága szerint nagyon elterjedt a káromkodás. „Vasár- és ünnepnapokon összejönnek a kocsmában, lerészegednek, egymással veszekednek, és végül gyakran mindannyian elég súlyos sebekkel távoznak.” A megnevezett fő káromkodók egyikét, Fagyos Mártont böjtszegés vétségével is vádolták.20 21 Kanizsán szintén a károm- kodókkal gyűlt meg a plébános baja: „Csányi Jakab valamint Szegi János nem csak, hogy rendszeresen káromkodni szoktak, hanem különösen az előbbi, a keresztény tanítás intézményét többször nyíltan gyerekességnek nevezte, és a rendelkezéseket nyilvánosan rosszalja.”2' Az efféle adatok tanulságosak lehetnek az egyházi és világi hatóságok büntetőtevékenysége és a falusi társadalom erkölcsi önszabályozó mechanizmusa vizsgálatakor. A kutató csak sajnálhatja, hogy a jegyzőkönyvekben előforduló nevek és események kevés szerencsés kivételtől eltekintve nehezen követhetők tovább más forrásokban, miáltal minimálisra csökken az egyéni életutak rekonstruálásának lehetősége. 15 KÉL I. Vis. Can. Ált. 1767. 3. k. 83-87. 16 BÁRTH Dániel 1999/a. 326. 17 Az említett egyházi szertartás (Introductio mulieris post partum) történeti kérdéseinek elemzése: BÁRTH Dániel 1999/c. 18 BÁRTH Dániel 1999/a. 328. 19 BÁRTH Dániel 1999/a. 327. 20 KÉL I. Vis. Can. Ált. 1767. 1. k. 314. 21 KÉL I. Vis. Can. Ált. 1767. 3. k. 87. 31
