Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bárth Dániel: A bácskai népszokások a XVIII. századi egyházi források tükrében
mányozására vállalkozott, a következőkben arra tesz kísérletet, hogy röviden bemutassa a XVIII. század derekán keletkezett latin nyelvű forrásanyag kutatásának lehetőségeit és korlátáit. Az általunk vizsgált egyházlátogatási jegyzőkönyvek előre elkészített kérdéssorokra adott válaszok alapján vétettek föl, így plébániánként egységes szerkezetű képet mutatnak. Az első kérdéskörben számba vették a plébániatemplom adatait, belső szerkezeti elemeit, jövedelmeit. A templom teljes eszközleltárát általában függelékben közölték a dokumentumok végén. Ugyancsak az első kérdéskör keretében került sor az esetleges egyéb templomok, kápolnák, imaházak, illetve azok jövedelmének leírására. A templomnál valamivel rövidebben foglalkoztak a plébániához tartozó leányegyházakkal és a temetővel. A plébánosról személyi adatai (név, életkor, származás, tanulmányok, előző szolgálati helyek) mellett feljegyezték nyelvtudását, tulajdonságait, magaviseletét, élet- körülményeit, valamint főbb tevékenységi körét. Külön elemezték a prédikációk és a hitoktatás kérdéseit. A plébános tevékenységéhez kapcsolódott a szentségek kiszolgáltatásának problémaköre, amelyet nagyfokú részletességgel vizsgáltak a vizitátorok. A keresztség, a bérmálás, az oltáriszentség, a bűnbánat, az utolsó kenet és a házasság szentségének kérdései után a jegyzőkönyvek készítői sort kerítettek a plébánia épületének, berendezésének, könyvállományának bemutatására, valamint a plébános különféle jövedelmeinek felsorolására. Külön fejezetekben ejtettek szót a tanítóról és az iskoláról, az egyházi szolgákról, illetve az adott helységek vezetőségéről. Az említett személyeket igyekeztek tömören jellemezni erkölcsös életvitelük szempontjából. A hívek életéről és erkölcséről szóló fejezetben a gyakran előforduló általános dicséret mellett bemutatták a felekezeti és nemzetiségi viszonyokat, a hitoktatás, tanítás és istentiszteletek körül felmerülő problémákat. Vegyes dolgok címén közölték a házaspárok számát, a körmenetek rendjét és némely rendellenességeket. Hasonló témájú a jegyzőkönyvek utolsó fejezete, amelyben a plébános nehézségeit és esetleges sérelmeit sorakoztatták föl. A jegyzőkönyvek függelékeként gyakran templomi és plébániai inventáriumokat, könyvjegyzékeket, papi vagy tanítói járandóságról szóló kontraktusokat mellékeltek. Régtől fogva tudott, hogy a falusi, városi plébániák történetének kutatói számára az egyházlátogatási jegyzőkönyvek jelentik a legbiztosabb fogódzót, az elsődleges forrásanyagot.6 A vizitációk adatainak hiányában a letűnt korok jó néhány fontos eseménye és emléke veszhet örökké homályba. A jegyzőkönyvek hasonlóképpen elengedhetetlen forrásai a helytörténetírásnak. Sajnos, e műfaj művelői viszonylag ritkán veszik kézbe a plébániákon porosodó latin nyelvezetű iratkötegeket. A bácskai települések XVIII-XIX. századi története iránt érdeklődő kutatók számára több okból is elkerülhetetlen az egyházi források vizsgálata. A falusi, mezővárosi népesség és az egyház helyi képviselőjének számító plébános szoros, több szállal összefonódott kapcsolatát fölösleges külön példákkal megvilágítanunk. A falu mindennapjainak, belső működésének alapos rekonstruálása nem lehetséges az egyházi források, s különösen a vizitációk elemzése nélkül, már csak azért sem, mert a falusi önigazgatás feudalizmuskori emlékei a falvak többségében vak politikai akciók martalékaivá váltak a XX. század derekán. A helytörténeti és egyháztörténeti kutatások mellett a jelzett bácskai vizitációk kiválóan alkalmasak általános jellegű tudományos vizsgálatokra. Ezek közé tartozik a temp6 Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek efféle nélkülözhetetlenségére leghangsúlyosabban elsőként Vanyó Tihamér figyelmeztetett: VANYÓ Tihamér 1941. 32-37. 28
