Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bárth Dániel: A bácskai népszokások a XVIII. századi egyházi források tükrében
lomok, templombelsők, oltárok és mindezek eszközleltárainak beható elemzésében rejlő művészettörténeti szempontú kutatási lehetőség.7 Hasonlóan fontos vizsgálatok lehetősége rejlik az iskoláztatás viszonyainak, a tanítónak és körülményeinek leírásaiban, amelyek a XVIII. század első harmadában újratelepült bácskai falvak és városok művelődéstörténetéhez nyújtanak értékes adalékot.8 A művelődéstörténet és az egyháztörténet metszéspontján mozog az alsópapság anyagi és szellemi állapotának felmérése, elsősorban a plébániákat vezető papok jellemzése és a műveltségüket jól tükröző könyvjegyzékek alapján.9 Rövid írásunk célja, hogy az általunk vizsgált egyházlátogatási jegyzőkönyvek azon erényeire és esetleges hiányosságaira hívjuk fel a figyelmet, amelyek a mindennapi élet e forrás általi történeti néprajzi-kutatásának szempontjából jellemzők. Más hazai egyházmegyék vizitációinak feldolgozása alapján nyilvánvaló, hogy a plébániaépületek, paplakok és az iskolák leírásainak elemzésével nem kis mértékben szélesíthető a XVII-XIX. századi falusi népi építészetről rendelkezésre álló ismeretek horizontja.10 11 A plébánosok és a templomok vagyonának, ingatlanjainak, jövedelmeinek, a papi járandóságokat lefektető kontraktusoknak vizsgálata apró, de értékes adatokat hozhat az agrárgazdálkodás és a paraszti adózás történetének szempontjából.11 Példaként idézhetjük a gombosi (Neo- Karavukova) vizitáció függelékeként bemásolt 1764. február 28-án keltezett magyar nyelvű papi kontraktus sorait: Minden par ember fog adni Xfer. 30. egy Pos. mérő búzát, fél Pos. Zabot, akiknek pedig zabjok nem fog lenni, Kukuriczával vagy árpával, vagy czirokkal fogjak elégíteni Plébános Urunkat„Ott napi őszi szántás, négy napi tavaszi takarításával, magván és nyomtatásán kivül. Hét igaz szekér szína, amelet midőn vizaradás nem lészen, hat boglyára való rétet, egy hizot S. V. Sertést, avagy a hellyet//. 6. egy mázsa són, fél mazsa fagyul, tizenkét icze tehén vajat, nolcz ako bort''12 Az 1767. évi bácskai egyházlátogatási jegyzőkönyvek - a máskor és máshol keletkezett vizitációkhoz hasonlóan - nagyobbrészt a szellemi néprajz, azon belül is a népi társadalom, a szokások és természetszerűleg a népi vallásosság történetiségének kutatására alkalmasak. Adalékokat leginkább a szokások vallási, egyházi közreműködéssel kapcsolatos oldalán remélhetünk. Az emberi élet folyamát végigkövető szentségek kiszolgáltatásának körülményei, az oltáriszentség kultuszának kérdései, a temetkezés viszonyai egyaránt megjelennek a vizitációkban. Hasonlóképpen összegyűjthető az egyházi év fontosabb ünnepeinek és a kiemelten tisztelt szentek sora, és jó esetben rövid utalást találunk az ezekkel kapcsolatos kultusz lefolytatására is. A vizitációk túlnyomó többségében fölsorolták a templom körül és a települések határába vezetett körmeneteket és a környező helységekbe azok templombúcsúja alkalmával vezetett lobogós processio-kát. Doroszló népe például Szonta, Hódság (Hodsak) és Veprőd (Veprovacz) templombúcsúin jelent meg búcsús menettel. Hasonló keretek között látogattak el Zomborból Rácmiliticsre (Millitits), Monostorszegre, Kupuszinára, Zentárói Adára és Magyarkanizsára (Vetero-Kanizsa), Gombosról Doroszlóra, Szontára 7 Vö.: a református vizitációk alapján készült tanulmányt: MIKLÓSI SIKES Csaba 1989. 8 A jegyzőkönyvek művelődéstörténeti témájú felhasználására jó kezdeményezés: TÓTH István György 1996. 5 Úttörő kezdeményezés e téren: FAZEKAS István 1993/a. 10 Vö.: FAZEKAS István 1993/b; SILL ABA Ferenc 1995; KÖRMENDY József 1997. 11 Vö.: TOMISA Ilona 1994. 12 KÉL I. Vis. Can. Ált. 1767. 2. k. 33. 29
