Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Bárth János: A Baja környéki pásztorok nemzetisége 1803-ban
A magyarul és rácul egyaránt tudó pásztorok nemzetisége, miként a több nyelvet beszélő pásztorok nemzetisége általában, nehezen határozható meg. Egy részük bizonyára magyarnak született, de szolgálata, vándorlása során megtanult rácul. Más részük rác környezetben nőtt föl, de munkája során megtanulta a magyar nyelvet. Mikrokutatásokkal, népesedéstörténeti, családtörténeti elemzésekkel, anyakönyvi vizsgálatokkal néhány magyarul és rácul, vagy magyarul és tótul tudó pásztor nemzetisége nagy valószínűséggel meghatározható lenne. Ilyen kutatásokra azonban egy forrásbemutató rövid előadás és tanulmány keretében nem vállalkozhatok, márcsak azért sem, mert bizonyos pásztorok esetében a leggondosabb kutatás ellenére is maradnának megválaszolatlan kérdések, és a nemzetiségi hovatartozás számarányai a pásztorok összességét tekintve nem lennének pontosan megállapíthatók. Ezért csak mutatóban próbálom meg néhány két nyelvet tudó pásztor nemzetiségének meghatározását. Az összeírok szerint Szabadi Ferenc Sükösdön szolgáló, Vörös József gazda sertéseit felügyelő, kalocsai származású kanász magyarul és rácul tudott. Valószínűleg a kiterjedt, nagymúltú, módos jobbágygazdákat fölvonultató, kifejezetten magyar nemzetiségű kalocsai Szabadi nemzetség egyik elszegényedett tagjáról volt szó, aki nehéz anyagi helyzetében a környéken kanászságot vállalt. Ha még azt is számításba vesszük, hogy a kalocsai Szabadiak őse hajdan a színmagyar Fajszról települt Kalocsára, nyilvánvalónak látszik, hogy kalocsai születésű Szabadi Ferenc sükösdi kanász magyar nemzetiségűnek számított. A rác nyelvet szolgálatai során tanulta meg.13 Kovács József 40 éves sükösdi meddűs juhászról, aki Kecelről származott, azt jegyezte föl az összeíró, hogy magyarul, rácul és tótul tudott. Mellette szolgált 12 éves fia, Kovács János bujtár, akiről megörökítették, hogy csak magyarul beszélt. Mindebből kikövetkeztethető, hogy a keceli eredetű Kovács József magyar ember volt, családjában magyarul beszéltek, rác és tót nyelvtudását szolgálatai során szerezte, hiszen kiskorú fia az apai ház családi környezetében csak magyarul tanult meg. Ellenpéldaként megemlíthető a 23 éves Rádics Péter sükösdi születésű, magyarul és rácul tudó meddűs juhász, aki apja, Rádics András sükösdi gazda juhait őrizte. Bizonyára családi körben tanulta meg a rác nyelvet. Hasonlóképpen rác anyanyelvű lehetett Rádics Mihály sükösdi meddűs juhász, aki öccse volt Rádics József sükösdi gazdának, a juhfalka birtokosának. Rádics Mihály bujtárként dolgoztatta 13 éves fiát, Rádics Józsefet, aki ugyancsak beszélt magyarul és rácul. A Rádics família a magyar többségű Sükösdön az egyre fogyatkozó és mind jobban asszimilálódó hajdani katolikus rácság maradékaként élhette életét a XIX. század elején. Az összeírásban gazdaként vagy pásztorként szereplő Rádicsok még bizonyára rácul beszéltek otthon. Ezért is tudhatott rácul a helybéli születésű 23 éves Rádics Péter, vagy méginkább Rádics Mihály meddűs juhász fia, a 13 éves Rádics József. Magyarul mindannyian könnyen megtanulhattak szülőfalujukban, a magyar többségű Sükösdön. Miként fentebb már utaltam rá, a magyarul és rácul egyaránt tudó pásztorok valódi nemzetisége, az előző példák tanulsága alapján, esetenként gyanítható, de pontos számaránya nem állapítható meg. Segítene a helyzeten, ha a magyarul és rácul egyaránt tudók egy része görögkeleti vallású lenne. Akkor a görögkeleti vallásúakat szerb nemze- tiségüekként határozhatnánk meg. Az 1803. évi Baja környéki pásztorösszeírásban azon13 A kalocsai Szabadi famíliára: BÁRTH János 1975. 72-73., 124-129.,- BÁRTH János 1997/a. 355-357., -BÁRTH János 1997/b. 23-24. 19
