Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)

Bárth János: A Baja környéki pásztorok nemzetisége 1803-ban

ban minden olyan pásztort, aki magyarul és rácul is tudott, római katolikus vallásának jeleztek. Az azonos vallás még jobban megnehezíti a két nyelv mögött meghúzódó kétféle nemzetiség meghatározását. Egy fontos körülmény azonban kiolvasható a vallási adatokból: Azok, akik a két beszélt nyelv közül a rácot tartották anyanyelvűknek, semmiképpen nem voltak szerbek, hanem a katolikus délszlávok, vagyis a horvátnak tekinthető „pápista rácok”: bunyevácok, sokacok, ráchorvátok számát szaporították.

A több nyelvet tudó pásztorok adatait tanulmányozva fölfigyelhetünk az alábbi összefüggésekre:

A szolgálati helynek számító falu nemzetiségi hovatartozása és a magyartól eltérő nyelv ismerete között nincs összefüggés. Például a jobbára rác nyelvű, ráchorvát nemzetiségű Dusnok községet két olyan pásztor is szolgálta, aki csak magyarul tudott.

Két pásztor kivételével magyarul minden pásztor tudott. Következésképp, a különböző nemzetiségű falvak különböző nemzetiségű pásztorai között, ha a mocsári erdőkben vagy a távoli homokhátsági legelőkön találkoztak, a magyar volt a közvetítő nyelv.

Nem mindig látszik összefüggés a származáshely népességének nemzetiségi összetétele és a kibocsátott pásztor nyelvismerete között. Például Szabó György sükösdi meddüs juhász a szlováknak tartott Miskéről származott. Azt gondolnánk, magyarul és tótul beszélt. Nem, a miskei származék Szabó György, 13 éves siheder, csak magyarul tudott. A Sükösdön juhászkodó 21 éves Gazafi Mihályról följegyezték, hogy a Felföldön született. Valószínűsíthetnénk, hogy tudott szlovákul. Ezzel szemben megtudjuk róla, hogy magyarul és rácul beszélt. Magyarázatot akkor találunk, ha elolvassuk az összeírás passzust, útlevelet firtató rovatának apró megjegyzését. Eszerint korán elkerülhetett a Felföldről, mert a sükösdi bírák „helyben nevelkedett” bejegyzéssel igyekeztek menteni a parttalan pásztormigrációban némi veszélyeket látó hatóságok előtt.

KUTATÓI ÚTVESZTŐK - KUTATÓI REMÉNYEK

Előadásomban, illetve tanulmányomban nyelvhasználati, nemzetiségi szempontból jobbára csak nehézségeket, kutatói kétségeket, útvesztőket soroltam. Jogos a kérdés: Ha nyelvhasználati, nemzetiségi szempontból ennyi gond, bizonytalanság leng körül egy XIX. század eleji pásztorösszeírást, miért kell foglalkozni vele? A válasz rövid és egyszerű: A kései feudalizmus kori köznépet alkotó személyek családi nyelvhasználatára és nemzetiségi hovatartozására kevés a jó forrás. A kutatónak minden lehetőséget meg kell ragadnia. Előadásommal, illetve tanulmányommal egy számbajöhető forrásra, valamint elemzésének buktatóira és lehetséges eredményeire igyekeztem fölhívni a figyelmet.

20