Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Fehér Zoltán: A bátyai népviselet változásai
Utcán fodros, otthun rongyos, vagy: Két réf nyakravaló, mégis gól a vrát. (Két rőf nyakravaló, mégis csupasz a nyak.f1 Már Simonyinak föltűnt a bátyai nők ruháin a sok aranypillangó, s ékszerezettségük.5* Divat volt a minguse (fülönfüggő) és a nyakdísz ezüstpénzből és üveggyöngyből. Ez utóbbit lázsiásnak vagy egy ma már elfelejtett szóval dukátának neveztek. A kóló dallamban is ezzel dicsekszik az énekes: / tata, i mama kupi ce nam dukata (A nagyapa és a nagymama vesz nekem dukátát.)57 58 59 A paraszti közösségben már a polgári értékeket képviselték az iparosok, kereskedők, akik iparosossan jártak, tehát viseletben is különböztek a falubeliektől. Az iparosnék már tunikát vagyis egybeszabott ruhát hordtak, mint a nótabeli körösi lány, akinek a szoknyája: Ni fodros, negoj tunika (Nem fodros, hanem tunika). A helyi divat szerint működő varrónők jól kerestek, megbecsülték őket. A nóta azt mondja: Nincs is annál aranyosabb élet, / Amely legény varró kislányt szeret, / Varró kislány zörgeti a gépet, / Mulass babám, ez a legény élet.60 A boltos legény szerető meg azért volt irigylésre méltó, mert Boltos legény méri a pántlikát, / Szombaton este várja a babáját.6' A gyáripar termékeinek hatalmas kínálata még bűnre is csábíthatta a divatos ruháért mindenre kész nőket. Van néköm szép szoknyám, nem az uram vötte, / A szekszárdi piarcon a farom szőrözte - énekelték.62 És ismerték Bátyán is a XIX. század általánosan elterjedt műdalát, amely szerint még úri kisasszony is lopásra vetemedett a kívánatos ruhaanyag megszerzéséért. A kisasszony Pozsonyba klinorinba, / Selymöt lopott a boltba klinorinba,63 A nők hajukat befonták két kikaba (hajfonatba, copfba), s ebből kukmat (kontyot) alakítottak. A lányok nyolcas alakban tekerték hajfonatukat. Az asszonyok cesaj segítségével formázták kontyukat. (Ez egy U alakú fogas pléh hajtartó.) Egy XX. század eleji fényképen egy kislány haja elöl is olyan hurkába van sodorva, mint amilyet például a nógrádi lányoknál láttunk.64 Simonyi írja 1882-ben, hogy a bátyai lányok a hajfonatukat tágas koszorúba tűzik, a koszorút virágos szalaggal kötik körül.65 Ugyanebben az időben fekete bársonyszalagot is használtak a lányok hajukban, amit barsunaknak neveztek. Az 1930-as években szokás volt a nők haját elől vassal kisütni, hogy hullámos legyen. Az asszonyok fejüket először kis háromszögletű kendővel, a zaveziváccsal kötötték le, majd erre kötötték a selyem vagy kázsmír kendőjüket, a samickat, vigyázva arra, hogy kötéskor a csücskei fölfelé álljanak. A fejkendőt vagy az álluk alatt, vagy a tarkójukon menyecskésen kötötték meg. Hétköznap egyszerűbb kendőt használtak. Nagy melegben, munkában csak a fejük tetején tartották, s álluk alatt nem kötötték meg, csücskeit fölhajtották. A menyecskék a XX. század elején kápát hordtak. Ebből a fejrevalóból volt plüssvirágos kápa (vastag selyem), gyöngyös kápa, amelyet a tarkón színes széles gyári virágos szalagokkal egészítettek ki, (a géderlakiak hordtak hasonlót), és az úgynevezett kurva kápa. Ez utóbbi a Tolnai Sárköz bíborvégeihez hasonló világos kontúrral kiemelt 57 FEHÉR Zoltán 1989. 58 SIMONYI Jenő 1882. 59 FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. 60 Uo. 61 Uo. 62 FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1993. 63 FEHÉR Zoltán - FEHÉR Anikó 1992. 64 FLÓRIÁN Mária 1997. 159. kép. 65 SIMONYI Jenő 1882. 191
