Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)

Bihar Mária: Bolgárkertészek és szerepük Kunszállás fóliás kertkultúrájának kialakulásában

tulajdonába került. Értelmét vesztette a munka, úgy érezte Péter nem lesz ereje folytatni, fontolgatta, hogy visszatér hazájába, hiszen az egyik téli hazautazása alkalmával megnősült és azóta már két gyermekük is született. Felesége a gyermekeket nevelte Bulgáriában, fenntartotta a gazdaságot, gondozta a házat és csak a nyári munkák idejére jött Magyarországra a gyerekekkel. Az ekkor már negyedszázada Magyarországon élő bolgár gazda mégis a maradás mellett döntött. Mint kertészetvezető vállalt munkát egyes téeszek kertészeteiben, ahol a haladóbb szellemű téeszelnökök elismerték a bolgárok magas szintű szaktudását. így került 1962-ben a Petkov család Kunszállásra az Alkotmány Téesz kertészetének élére, pár éven belül fel is virágoztatva azt. A keze alatt dolgozók csak Petya bácsinak, Petyka bácsinak hívták és tisztelték nemcsak nagy tudásáért, hanem egyszerűségéért, a munkásokkal közösen végzett szorgalmas munkájáért, és a munkások érdekeit, megfelelő bérezését minden körülmények között kiharcoló magatartásáért. Péter bácsi ragaszkodott hozzá, hogy a régi bolgár munkacsapatok elosztási rendszeréhez hasonlóan a kertészetben dolgozók összbére legalább az árusítás 40%-át elérje. Ez számos konfliktust szült, mivel a többi részlegen dolgozók juttatása ennél jóval kevesebb volt. A kertészetben dolgozókat Péter bácsi nagy türelemmel oktatta a kertészeti ismeretekre, mesterfogásokra, ami aztán sokuknál meghatározó volt a saját háztáji gazdaságukban, a primőrzöldség termesztés elindításában. A következő idézetek erről tanúskodnak.

„Petyka bácsi mindig az időjárást figyelte, mikor fordul jobbra, rosszabbra, innen tudta, mit mikor kell vetni, kiültetni. Ha már kibújt a parcsik, a porcsin, az a kis húsos levelű paréféle lehetett kiültetni a salátát... Másik ilyen nap volt a századnap, ez attól század nap, hogy ez az év századik napja, ez volt a bolgároknál az uborka ültetés napja... A salátát én már korábban vetem a fólia alá, de az uborkát még mindig századnap rakom ki a kertbe.”34

.Péter bácsi mindig mondogatta, az öntözéshez nem jó a friss víz, mert az olyan a növényeknek, mintha egy felforrósodott emberre öntenénk hideg vizet, megüti tőle a guta.”35

„Volt mán itt Kunszálláson melegágy előtte is a dohányosoknak, de én azt nem láttam. Én az öreg bulgártú tanuttam, hogy kell összepakolni.”36

„A téesz kertészetben nem is, hanem a Péter bácsiék kertjébe volt olyan hosszúkás lila paradicsom is, néha csinált a Juliska néni rántva, vagy megfőzte krémnek. Kértem is a magjábul, tudja az az, ami most a lányoméknak is van, de ők padlizsánnak mondják.”37

Péter bácsiék a sok konfliktus miatt felmondták kertészetvezető munkájukat és visszatértek Kiskunfélegyházára. Az idős bolgárkertész 65 évesen nyugdíjba vonult, de továbbra sem hagyott fel a munkával, nem pihenéssel, hanem kertészkedéssel, elsősorban palántaneveléssel töltötte napjait. Minden piacon megjelentek feleségével. Gyermekeik is családot alapítottak időközben Bulgáriában, de egyikük sem vitte tovább a kertész mesterséget. A két idős ember, pedig bulgáriai házukat, vagyonukat gyermekeikre hagyományozva, magyar állampolgárként, életük nagy részét nálunk leélve, Magyarországot vallották hazájuknak. Az 1999. május 26-án 97 évesen elhunyt Péter bácsi is magyar földben nyugszik, Kiskunfélegyházán, ahol ma is él özvegye.

34 Bihar Károly (Kunszállás, 1912)

35 id. Cseri Imréné (Kunszállás, 1924)

36 Sándor Mihály (Kunszállás, 1931)

37 Kakas Józsefné (Fiilöpjakab, 1928)

177