Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Pénovátz Antal: A pacséri karácsonyokról
Érdekes színfoltja az anyák napi hagyományoknak az első anyák napi szokás (prve materice). A szerbeknél azok a rokonok, akik az új asszony lakodalmában jelen voltak, az új szerepkörbe került fiatalasszonyt a házasságkötése utáni első anyák napja alkalmából nemcsak köszöntik, de kötelezően meg is ajándékozzák,14 a bunyevácoknál is szokás az ajándékozás, de náluk nem a rokonok mennek a fiatalasszonyhoz, hanem a fiatal- asszony megy az anyjához, anyósához, köszönti őket, akik a viszontköszöntés mellett még meg is ajándékozzák.15 Az ünnepkör legfontosabb része mindhárom népnél maga a karácsony (szerbül, bunyevácul Bozic). Kezdődik mindhárom népnél a karácsony előtti napon, amelyet a magyarok (reformátusok, katolikusok) karácsony böjtjének vagy karácsony szombatjának, a szerbek, bunyevácok pedig Badnji dannak neveznek. Komolyabb munkát ezen a napon már nem végeznek/végeztek. Az asszonyok dolga mindhárom népnél a sütésfőzés, a férfiaké a kinti tevés-vevés, udvartakarítás, istálló, ól rendbetevése, az állatok ellátása, megetetése. Amikor mindennel elkészültek, a római katolikus bunyevácok és magyarok, illetve a pravoszláv szerbek még a II. világháború utáni években is (úgy az ’50-es évek elejéig, derekáig) szalmát vittek be a szobába és a szoba földjén jó vastagon elterítették. Ez elsősorban a férfiak dolga volt, de kivételesen nőkre, elsősorban az édesanyára is hárulhatott, sőt a bunyevácoknál a gyerekek vitték be a szalmát, miközben a szülők az asztal mellett ülve várták őket, és amikor beléptek és köszöntötték a karácsonyt, búzát szórtak rájuk.16 A szerbeknél is szokás volt búzát szórni a házbeliekre. Mindenki igyekezett minél több szem búzát elkapni, mert a hiedelem szerint ki ahány szemet elkapott, annyi évet élt még. Egy másik szokás a szerbeknél, hogy a szalmavivő, miután bevitte és elterítette a szalmát, leguggolt és kotlós módjára kotyogni kezdett, a többiek pedig a kiscsirkéket utánozva csipogtak, hogy a tyúkok időben elkotoljonak és jól keltsenek. Néhol (elsősorban a katolikusoknál) szokás volt az is, hogy miközben a gyerekek a szalmaterítéssel voltak elfoglalva, az édesapa észrevétlenül, a kisebb gyermekek előtt teljes titokban néhány marék diót dobott az ajtóra, amelyről azok a szoba belseje felé pattanva a szülők sugallatára a kicsikben azt a hitet ébresztették, hogy a diót az angyalok dobálják a szobába az ajtón keresztül. A szalmából néhol a karácsonyi asztal alatt kis jászolszerüséget is kialakítottak az estlegesen odalátogató Kisjézus számára. Volt, ahol a beterített szalmán aludt az egész család, de a gyerekek különösképpen élvezték a szalmán való hencsergést. A karácsonyi szalmát legkorábban a pravoszláv szer- bek és a katolikus bunyevácok vitték ki, már karácsony harmadik napján. A katolikus magyaroknál azonban csak az ünnepkört záró vízkereszt napján, azaz január 6-án.17 Régente a karácsony előtti nap (december 24./január 6.) mind a görögkeletiek, mind a római katolikusok számára szigorú böjtnek számított, és az ünnep, az ünneplés valóságos kezdetét jelentő karácsonyi vacsora előtt a gyerekeken kívül nem is ettek semmit, legfeljebb amikor kisült a vajjal készült bojtos fonatos kalács, a bukta, a szerbeknél pedig az ugyancsak bojtos pogácsa (posna pogaca), abból egyet-kettőt. A férfiak ezt különösképpen nem is bánták, mert amíg nem ehettek, addig szívesen teljesített karácsonyböjti „kötelességként” a karácsonyi mézes pálinkát (medena rakija) kortyintgatták. 14 Preradovic Milena görögkeleti vallású, szerb nemzetiségű pacséri lakos közlése, született Pacséron 1922. 15 Stantic Luca római katolikus vallású, bunyevác nemzetiségű pacséri lakos közlése, született Pacséron 1932. (A továbbiakban: Stantic Luca) 16 Stantic Luca. 17 Cindel János római katolikus vallású pacséri lakos közlése, született Pacséron 1939. 163
