Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)

Pénovátz Antal: A pacséri karácsonyokról

Az időeltolódáson kívül azonban egymás ünnepeivel nemigen törődnek, és egymás szokásairól is csak igen keveset tudnak. A főünnephez tartozó egyéb jeles napokról meg éppen keveset, vagy szinte semmit. így pl. a karácsonyi ünnepkör első számon tartott napja, a mikulás csak a magyar és a bunyevác gyerekek számára várva várt ünnep, a szerbek erről mit sem tudnak, nekik december 6-a csak egy közönséges, említésre sem érdemes nap. Nem így december 19-e, (ami a tizenhárom napos késés miatt tulajdonképpen december 6-a és náluk is Miklós, azaz) Sveti Nikola napja. Sveti Nikola (olvasd: szvéti nikola = Szent Miklós) azonban a szerbeknél nem a mindenkihez egyformán jóságos, minden jó kisgyereknek ajándékot hozó Mikulás, hanem a szentek közül talán a legkegyeltebb, akit a legtöbb szerb család, mint családi védszentet tisztel. Neve napján azoknak a családoknak, amelyeknek Szent Miklós a védszentje, svecarjuk, slavajuk8 (olvasd: szvecsár = szlava = védszentünnep) van és legyenek akár a legmódosabbak vagy a legelesettebb szegények, lehetőségeik szerint: gazdagabban vagy szerényebben, de a legbensőségesebben meg kell, hogy ünnepeljék. Ezt kihagyni, nem megülni elképzelhetetlen.

A karácsonyi ünnepkör másik jeles napjáról, a lucáról sem tudnak semmit a szerbek. Igaz, ezt a református vallású magyarok sem igen ismerik, következésképp nem is tartják, nem is tisztelik. Hagyománya csak a kisebb lélekszámú katolikusok között van, és a hozzáfuződő tilalmak (varrni, kötni, a tyúkokat etetéskor hangosan hívni nem szabad), bájolások (etetéskor a tyúkoknak abroncsba kell szórni a kukoricát, hogy egy helyre tojjanak) tőlük terjedtek tovább, váltak a református magyaroknál is csaknem általánosan ismertté. így pl. elterjedt szokássá lett a lucabúza ültetése is. „Mire eljött a karácsony este szépen a karácsonyfa alá helyezték, megnyírva, szalaggal átkötve ... igen jól nézett ki, noha ennek - bár református házaknál is volt, csak azt mondhatom, hogy szokásutánzás volt - semmi jelentősége nem volt, bár el se maradt.”9 A búzaültetés a pacséri szerb családoknál is szokás,10 11 igaz nem Luca napján, hanem december 17-én, a régi naptár szerint december 4-én, azaz Borbála napján, amikor is a szerbeknél általánosan elterjedt szokás szerint a két nap múlva (december 19-én, a régi naptár szerinti december 6-án) beköszöntő Miklós-nap tiszteletére búzából varicát11 főznek. A varicafőzésnek

8 A szvecsár vagy általánosabban elterjedt szóhasználat szerint slava (olvasd: szlava) a család vagy még inkább a nemzetség védöszentjének a napja, ünnepe. A védőszent apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre hagyományozódik, megváltoztatni, másikra cserélni szentségtörésnek számít, és talán még azzal a veszéllyel is járna, hogy az elhagyott szent bosszút állna, a családot, illetve tagjait a jövőben a támogatás, a segítés helyett gáncsolná, előmenetelében, gyarapodásában akadályozná. A védőszent napja egyébként a család legfontosabb ünnepe, azt megülni, róla megemlékezni a legnehezebb körülmények között is szinte kötelező. Úgy tartják, hogy akiknek ugyanaz a védőszentje valamiféleképpen, ha másként nem, hát szegről végről rokonok is. Érdekes különben, hogy ennek a minden ünnepnél előbbre való ünnepnek a szerbeknél nincs egységesen elterjedt megnevezése, így a pacséri szerbek a családi védszent ünnepét inkább szvecsámak mondják, és a szlava elnevezést jobbára a templom védőszentjének az ünnepére használják.

9 Markus Lajos református vallású pacséri lakos közlése, született Pacséron, 1907. (A továbbiakban: Márkus Lajos)

10 Vidié Nadica (1919), Stojäic Spasoje (1932) és Kolarié Jelena (1932) görögkeleti (pravoszláv) vallású pacséri lakosok közlése. Mindhárman pacséri születésűek.

11 A varica jelentése kettős: egyrészt jelenti a Varvara/Barbara/Borbála becéző alakját, tehát a név viselőjének a naptárban megjelenített napját, másrészt az ezen a napon elkészítendő, a pacséri szerbeknél csak búzából, más vidékeken azonban búzából és egyéb magvakból főzött édességfélét, amellyel Mikulásnapkor kínálják a vendégeket. A varicát, amíg „ki nem hűl”, nem lehet fogyasztani, pontosabban a főzés napján és másnapján nem, csak a harmadik napon, azaz Miklós napján lehet kóstolgatni, ezt a következő mondókával érzékeltetik:

161