Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kustár Rozália: Faragott fejfák a szlovák nemzetiségű Dunaegyházán
A síremlékek típusai A szociális különbségek visszatükröződtek a síremlékekben. Szépen elkülönülnek a módosabb családok sírjai, akiknél a két háború között nagy fekete márvány obeliszkeket emeltettek. Ezeket szignózásuk alapján Budapesten, illetve Dunaföldváron készítették18. Beton síremlékek már a temető legkorábbi részében megmaradtak, de jellemzőbbek a ’40-es években történt temetkezésekre. Néhány kő, illetve beton síremlék szintén helyi eredetű lehet, amire egyszerű kivitele, a fejfákéhoz hasonló díszítőmód (fűzfamotívum, kék festés) és a magyartalan, hibás feliratok utalnak. Ezen emlékek legjellemzőbb típusai a sírhant egyszerű körbebetonozása és 45 fokban megdöntött négyszögletes feliratos táblával való ellátása vagy a kőemlékek leegyszerűsített utánzása. A gyereksírokat nem jelölték faragott fejfával. A kő, illetve beton síremlékeken gyakran a gyermekek keresztnevének becézett alakját tüntetik fel. A legarchaikusabb formát a faragott fejfák - kopjafák19 - képviselik, melyek egyben a helyi famegmunkálás hagyományának legszebb példái. A helybeli szegényebb családok a helyi asztalossal, ácsmesterrel, bognárral20 készíttették fejfát, néha még azt is feltüntetve, hogy az elhunyt melyik hozzátartozója állta a költségeket. (Adattár IV.) Ugyanazok a mesterek készítették a síremlékeket, akik a tornácok faragványait és a bútorokat is. így a helyi művészeti stílus komplexebb vizsgálatára is lehetőség nyílhat. A még meglévő fejfákat felirataik alapján 1920-1944 közé keltezhetjük, adatközlőink szerint a korábbi temető fái ugyanilyen formát mutattak - ezekből sajnos egy sem maradt fenn, és mostanra az új temető fejfáinak száma is csupán 39 darab,21 bár egykor a temető leggyakoribb, legjellemzőbb sírjelei voltak. Az egyes fejfák formáját, díszítését a helyi hagyományokon túl meghatározta az adott készítő mester egyéni tudása, formakincse, stílusa, de munkáját csak a közösség állandó ellenőrzése mellett végezhette, és meghatározó volt a szerszámok és a megmunkálandó anyag azonossága22 is, illetve a megrendelő vagyonossága. Ez utóbbira a fejfák nagysága és a faragott díszek magassága utal. A mind a négy oldalukon egyforma kiképzésű téglalap átmetszetű oszlopos fejfák Dunaegyházán általában 15-20 cm szélesek és 10 cm vastagok voltak. Átlagos felszín feletti magasságuk 146 cm, ebből 30-40 cm magas a faragott dísz. A földbe kb. egyharmadnyi szakasz került leásásra, így a fejfát kb. 2-2,2 m hosszú akácfa gerendából faragták. Ez a forma különösen népszerű a Duna-mentén, Pest és Tolna megyében, Somogy és Bereg megye egyes falvaiban, Kosdon és a palóc vidéken.23 A temetőben megtalálható fejfák között faragott díszítésük alapján több típust különböztethetünk meg: 18 Boros, Budapest Fiumei út illetve Weiszgáber D. földvár feliratok olvashatóak a síremlékek talpazatán. 19 A mai szóhasználatban a helybeliek kopjafának nevezik a faragott fejfákat. 20 Többek között Szabados Károly ezermester-bognár, Vászon Imre, Vászon Dániel, Gáborik Imre és Hopka Gyula foglalkoztak kopjafa faragásával. 21 Ezek közül egy fejfa a dunaegyházi Tájház udvarára került. 22 IMREH Pál - HOPPÁL Mihály 1977. 13. 23 NAGY Dezső 1974. 15. 134
