Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kustár Rozália: Faragott fejfák a szlovák nemzetiségű Dunaegyházán
Egyágú Egyágúként induló, majd kétágúvá váló - Kétágú Félkörívesen legömbölyített tetejű fejfa - Négyágú 17 db 2 db 16 db 2 db 1 db A motívumok esetleges szimbolikus nyelvezetére nem sikerült adatokat találnunk. Az 1-3. típusok közös jellemzője, hogy a díszítésük csillag alakú faragásban végződik. A csúcsdíszeket minden esetben a gerenda teljes szélességét kihasználva faragták ki. Bár az első három típus esetében a faragás módja és elemei nagyon hasonlóak, a megmaradt nagyon tagolt, díszes fejfacsúcsok között csupán négy (két-két) egyforma akad. (II. tábla. 3; V. tábla. 3) Mint ahogyan a néprajzi gyűjtés is erősíti, a vizsgált időszakban, 24 év fejfaformáit vizsgálva több egyéni stílusban dolgozó mester kézjegyét különböztethetjük meg. A faragott motívumok tanulmányozásán túl ebben segítséget nyújt a bevésett díszítések különbözősége. Eszerint egy csoportba sorolhatjuk a lemélyített táblájú, fűzfával és domború, illetve homorú csillaggal díszített fejfákat. (I. tábla. 1-3) Az elhalálozások évszámát figyelembe véve készítésük ideje 1920-1924 közé esik, ezeket tekinthetjük a legkorábbiaknak a temetőben megőrződött fejfák közül. Egy mester készítette 1924-1929 között a szomorúfüzzel díszített egy- és kétágú fákat. (I. tábla. 6; V. tábla. 3, 5) Más készítőtől származnak a csipkézett faragású díszekkel, szétágazó gyökeres fa ábrázolásával jellemezhető kétágú fejfák, melyeket 1943-1944 táján faragtak. (IV. tábla. 4-5; V. tábla. 1-2,4) A negyedik típus a helyi hagyományoktól formájában, díszítésében - babérkoszorú, kézírást utánzó feliratvésésével és sírverssel idegen, csupán a kék festés fellelhető nyomai utalnak a helyi hagyományra. (Adattár V.) A környékbeli falvakban hasonló fejfákat csak Soltról ismerünk, de ott korántsem változatosak ennyire díszítésükben24. A XX. század elejétől a falu viszonylagos elszigeteltsége egyre inkább meglazult, több helyi hagyomány a második világháború után teljesen eltűnik. A ’40-es évektől elmaradnak a helyi asztalosok által készített faragott fejfák is. A SÍREMLÉKEK JELLEMZŐI, DÍSZÍTŐELEMEI A fejfák túlnyomórészt kékre voltak festve. Csupán két esetben figyeltük meg sárga festés nyomát és három esetben barna festés nyomát, melyből két esetben biztosan az újrafestés alkalmával kenték át a fákat erre a színre. Adatközlőink is dominánsan a kék festést említették, eltérő példát nem ismertek. A fejfák kék színe szintén a helyi hagyományokra utal. Ez a szín volt egyes adatközlők szerint a gyász színe is Dunaegyházán, de általában ezzel a színnel díszítették a falubeli házakat, olyannyira, hogy a környékbeliek „Tótország” (ahogyan tréfásan a falut nevezték) legnagyobb jellegzetességének a kék színt tartották. Fél Edit25 szerint a kék színt gyászszínként fiatalok vagy gyermekek temetésénél apotropaikus jelentése miatt használhatták. A Duna-Tisza közének északi részén általá24 NOVÁK László 1978. T. XI: 1-6. 25 FÉL Edit 1935. 12., 14. 135
