Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kustár Rozália: Faragott fejfák a szlovák nemzetiségű Dunaegyházán
A MAI TEMETŐ JELLEMZŐI A sírok elhelyezkedése, a temetkezés rendje A temetőt a keleti temetőkaputól az 1950-es években épült ravatalozó és a mögötte lévő kerekes kút felé vezető út déli és északi részre osztja. A legkorábbi sírokat a temetőnek a belterülettől legtávolabbi, DNy-i végében találjuk, a sírok dél-észak irányú sorokat alkotnak. Megfigyelhető, hogy a temető vizsgált déli felében többnyire egyes temetkezések vannak, a sírsorok az elhalálozás sorrendjében alakultak ki. Családtagok közös helyre való temetését általában csak a drágább, nem helyi készítésű síremlékeknél figyelhetjük meg. A második világháború után terjedtek el döntően a kettős sírok: a házastársak egyikének halálakor előre megváltják a sír melletti sírhelyet, hogy egymás mellé temethessék őket és idővel nagyobb, közös síremléket állítanak. Ez a szokás a halottkultuszban mélyebb változást okozott: megváltozott a temetkezés rendje és a sírok gondozásának hagyománya. Faragott fejfa három esetben jelöli két személy sírját, miközben két esetben a sírhant mérete nem nagyobb, mint az egyes síroké. Kétszer házaspárt, egyszer pedig két testvérpárt temettek el így (I: 2; III: 3; adattár I—III). A temető korábbi fő tengelyét a módosabb családok fekete gránit obeliszkjei jelölik ki, illetve ide, egy kovácsoltvas kerítés által határolt területre kerültek a korábbi temetőből áthozott sírkövek, melyek egykor a község lelkészeinek és előkelőbb családjainak sírjait jelölték. Külön sorba kerültek a gyerekek, az újszülöttektől a 12-14 éves komákig, bár a 12-14 éveseket előfordult, hogy hozzátartozójuk sírjába, vagy a felnőtt sorba temették. Az életükben leginkább szociális helyzetük miatt számkivetetteket, pl. azokat, akiket az önkormányzat költségén temettek/temetnek el, a temető ENy-i részében, az északi kerítés tövében, a temető legelhagyatottabb részében találjuk. Ez utóbbi csoport sírjaival kapcsolatban néprajzi gyűjtésből tudjuk, hogy előfordult a szokásostól eltérő sírba tétel, pl. az 1990-es években(!) egy betelepült lakost, aki elitta, elkártyázta vagyonát, majd felakasztotta magát, a koporsóba hassal lefele, a koporsóból kilógó lábakkal temették el. A síremlékek elhelyezése Adatközlőink elmondása szerint a halottat általában fejjel nyugat felé helyezik a sírba, majd a fejfát a halott lábához, a sír keleti végébe tűzik. Miután elkészül az állandó síremlék, a korábbi fejfát, mely elveszti eredeti funkcióját, áttüzik a halott fejéhez, és koszorútartónak használják. A síremlékek így általában a sírok keleti végében vannak elhelyezve, felirattal többnyire kelet felé, de néha a sírhant felé - nyugati irányban. Csak ritkán fordulnak elő a sír nyugati végébe állított sírkövek, ezek felirata általában szintén a kelet felőli oldalon van. 133
