Bárth János (szerk.): Bács-Bodrogtól Bács-Kiskunig (Baja-Kecskemét, 2003)
Kustár Rozália: Faragott fejfák a szlovák nemzetiségű Dunaegyházán
DUNAEGYHÁZA KORÁBBI TEMETKEZÉSI HELYEI Mint a legtöbb magyarországi település esetében, Dunaegyháza határában is több újkori temetőről van adatunk. A falu XVIII. századi temetője a Rózsa-dombon volt, mely az akkori belterülettől DK-re feküdt egy patak és vizenyős terület által határolt É-D irányú dombháton. Itt az 1910-es évektől kezdtek építkezni.12 Stepán Leäka levelezéséből, aki a XVIII. század végén volt evangélikus lelkész a faluban tudhatunk meg néhány adatot az akkori lakosok egészségügyi állapotáról: „Nálunk az emberek gyakran halnak hideglelésben, sokszor több nyavalyájuk is van egyszerre. Ez már néhány hónapja így tart, és nekem hetente kétszer-háromszor, de néha négyszer is gyászbeszédet kell mondanom.”13 A második temető a volt Sallai, ma Báthori utca végében volt. Ide a XX. század elejéig temetkeztek. Ma ez vegyes erdővel benőtt terület.14 A község jelenlegi temetőjét 1920-tól kezdték el használni. A mai temetőt három oldalról drótkerítés, míg délről részben csak a gyökeréből felsarjadt, élő sövényként meghagyott orgona határolja. Az egyéb vallásúak, akik többnyire katolikusok, szintén ebbe a temetőbe temetkeznek. Ugyan a régi temetők temetkezési rendjét nem ismerjük, adatközlőink tanúsága szerint a második temető nagyon hasonlított a mostanihoz. Mindegyik temetőt környezetéből kiemelkedő dombháton jelölték ki, mely védve volt a Duna gyakori áradásaitól.15 BESZÁMOLÓ A KUTATÁS LEFOLYÁSÁRÓL 1999 tavaszán kezdtük el felmérni Dunaegyháza régi síremlékeit.16 A nehézségek ellenére, amit leginkább a temető legrégebbi részének gondozatlansága okozott, elkészült a régi faragott fejfák teljes fotódokumentációja, rögzítettük felirataikat, díszítéseiket. Felmértük állagukat, mely alapján elkészülhetnek a megóvásukra irányuló tervek. Pontos felmérés készült a 1920-1945. között felállított egyéb - gránit, egyéb kő és beton síremlékekről is, és vázlatot készíthettünk a felmért sírok elhelyezkedéséről. Sajnos mára a vizsgált régi temetőrész sírjainak kb. 70%-a jeltelen, ezekről csak annyit tudunk, hogy egykor többnyire faragott fejfa jelölte őket.17 Ez a kutatás azért is volt időszerű, mert a temető ebben az időben megtelőben volt, mára pedig már megtelt, a falubelieket egyelőre rokonaik sírjára temetik. Mivel a falunak nincsen lehetősége másik telek kisajátítására, a temető legrégibb részén szeretnék a temetkezések sorát folytatni. Értelemszerűen a legrégibb emlékek vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. 12 Az ott lakók elmondása szerint házalapozáskor gyakran akadnak embercsontokra, egy építkezéskor egy női sírt bolygattak meg, melyben a halotton lévő fokötő érintésre szétporladt. 13 Levél J. Dobrovskynak, kelt 1800. május 4-én. LEŐKA, Stepán in Krbec 1958. 442. 14 Az említett temető fejfáit a helyiek elmondása szerint tüzelőnek használták a második világháború után. 15 „Az egész határ falut, szöllöhegyet és Hegyháti dűlőt, valamint Temető dűlőt is kivéve, a’ Duna vizárnak van kitéve.” PESTY Frigyes In: 1984. 112. 16 A felmérésben, a feliratok rögzítésében Apostol Emília, Lisztmayer Csilla, Sztruhár Ágnes és Rontó Ágnes voltak segítségemre. A rajzos dokumentáció Kovács Mária munkája. Köszönöm mindannyiuk önzetlen segítségét. 17 Sajnos a munkánk megkezdésétől eltelt idő óta is eltűnt néhány faragott fejfa a temetőből. 132
