Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY
Néhány nappal később, szept. 23-án megszületett a kontraktus a Boros Bükkin és a Tálas Bükkin makkoltató oroszhegyi sertéspásztorok alkalmazásáról. A "Hitesi és Választmányi gyűlésben" Bálint Ferenc diafalvi és Bálint Ferenc oroszhegyi lakosok kapták meg a felelősségteljes megbízatást. A makkoltatás kilenc hétig tartott. Ha ítéletidő tombolt a havasokban, előbb is haza lehetett hajtani a sertéseket. Viszont, ha jó volt az idő és ennivaló makk is akadt még, meg lehetett nyújtani a gabonabér emelésének reményében a kinttartózkodást. "Miután a bükk makk bő sózást kíván", a felelős pásztorok kötelesek voltak hetente kétszer sót adni a sertéseknek. Ha valamelyik sertés elveszett, a pásztorok kötelesek voltak megfizetni. Ha vad pusztította el, vagyis ha farkas tépte szét, a jegyét mutató kanászok csak a kár felét fizették meg. Ha medve okozta a kárt, és ezt valamiféle "jeggyel" be lehetett bizonyítani, a pásztorokat nem terhelte fizetési kötelezettség. A makktermő bükkösök területén marhák nem járhattak, és hír nélkül nem lehetett makkot söpörni. Ha a sertéspásztorok e szabály megszegését tapasztalták, híradásukat elvárta az elöljáróság. A büntetéspénz fele a bejelentőké lett. A makkoltató sertéspásztorok minden sertés után "egy kupa gabonát" és hetente egy pengő krajczárt kaptak az állat gazdájától. Emellett makkoltathatták 130 saját sertésüket is. A kontraktusból gyanítható, hogy a makkoltatott sertéseket két falkában "pásztorolták". Egyik falkában jártak a hízó sertések, másikban a rüdegek. 152 Az oroszhegyi esküdtek és választmányi tagok 1856. ápr. 27-én tartott gyűlésén a tanácskozó gazdák alaposan megtárgyalták a faluközösség legelőinek helyzetét. Kijelölték, hogy hol járjanak a szarvasmarhák, hol barangoljanak a ló fiak, és hol legeljenek a juhok. Eldöntötték, hogy hány juhnyáj menjen ki a határba, melyik nyáj hol legeljen, korabeli kifejezéssel élve: döntöttek az esztenák kiállításáról. A juhnyájak felelős számadó pásztorait, a majorokat már bizonyára előbb kiválasztották az esztenatársaságok hangadó gazdái, hivatalos megbízásukat azonban a faluközösség képviselőinek április végi tanácskozásán foglalták írásba. A határozat szerint 1856-ban hat esztenát állított ki, más szóval hat majort küldött a határba Oroszhegy község népe. Öt major a szűken értelmezett Oroszhegy lakosainak juhait őrizte, egy majorra pedig a diafalvi negyed gazdái bízták juhaikat. Az oroszhegyi majorok közül Máté András és Tifán Ferenc az ún. Tartód határrészen, Tifán Mihály Szenesed sorkán, Tifán Péter Köves Somojóban, Tifán János Nyuladban legeltethetett. Tifán András a diafalvi juhokat ugyancsak Nyulad területén járathatta. A majorok vagyonukkal feleltek a rájuk bízott juhokért. Abban az esetben, ha vagyonukból nem telt volna ki a kártérítés, a hiányzó összeget azok a gazdák fizették, akik kezességet vállaltak értük. Ezért a jegyzőkönyv írója gondosan rögzítette, hogy Máté Andrásért Magyari Pál és Bálint Ferenc, Tifán Ferencért Tamás Péter és Boldizsár Ferenc, Tifán Mihályért Mihály Ferenc és Nagy Ferenc, Tifán Péterért Pál Ignác és Pál Ferenc, Tifán Jánosért Csortán Bálint és Bálint Márton, Tifán Andrásért Hajdó Ferenc és Bálint Ferenc vállaltak kezességet. 153 CSÁL. OKJ. 80., 80. v., 82., 82. v., 83. - Az 1592. évi makkoltatási adat forrása USZO. II. 85., 95.
