Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
2. VARSÁG ANYAKÖZSÉGE: OROSZHEGY
Oroszhegy vezető gazdái különösen nagy gondot fordítottak annak szabályozására, hogy idegen juh ne kerüljön a majorok elé. Elrendelték, hogy május 5-én, amikor a gazdák számba adják a juhaikat, azokról bármikor ellenőrizhető lista készüljön. Fontosnak tartották, hogy a majorok mérője "meg pecsételtessék", vagyis hitelesítessék, nehogy a gazdák megkárosodjanak, amikor kimérik túrójukat és ordáj ukat. 154 1856. nov. 30-án a hitesek és a választmányi tagok gyűlésének résztvevői megegyeztek Oroszhegy-diafalvi Hajdó Péterrel "a' Falu Bikája ki teleltetéséről". Hajdó Péter ígérte, hogy a bikát tisztességesen kitelelteti, ellátja zabbal és szénával. Az állat gondozásáért és teleltetéséért 12 pengő forintot kapott. Ezen kívül járt a bátor vállalkozónak egy "tisztességes bükkfa a tilalmasból". 155 1857. aug. 16-án Oroszhegy elöljárói a faluközösség nevében éjjeli őrt fogadtak a faluba Péter Ferenc oroszhegyi lakos személyében. A megfogalmazott kontraktus bevezetőjének tanúsága szerint korábban valószínűleg házszám szerint, szerre őrködtek a lakosok. Mivel a bevezető a varsági szálláshasználat története szempontjából is fölöttébb figyelemre méltó, érdemes itt szó szerint idéznem: "Miután községünknek jobb része többnyire a havasoba foglalatoskodik s ide haza nem léte miatt képtelen az elöljáróság rendesen szerre ház szám szerint kiállítani, azon szempontból is inkább, hogy mindenki egyformán érezze az éjjeli őrködést, jónak láttatott egyet állandóul fogadni, mától kezdve egy egész évre". A megfogadott őr köteles volt minden nap estéli harangszótól hajnali harangszóig folyamatosan az utcákon őrködni, csengővel óránként csöngetni "és minden órát kiáltani". A faluban talált idegent éjjel és nappal a jegyző vagy a bíró elé kellett vezetnie, hogy az ellenőrizhesse, rendben vannak-e az úti levelei. Hitesek segítségével fenyítő helyre kellett vinnie az éjjeli lármásokat. Nem nézhette el a pipázást, a csóré gyertyával járást, éjjeli tíz óra után a lámpás nélküli közlekedést. Munkájáért évi 100 m. forintot vagy 30 forint 20 krajcárt kapott a községtől. Bérét évnegyedenként vehette föl. 156 Az esküdtek és a választmányi tagok talán azokon a gyűléseken hozták a legfontosabb határozataikat, amelyeken a falu pásztorait választották meg. Alaposan meg kellett fontolni, hogy milyen feltételekkel, kire bízzák a nagyértékü állatállományt. 1856. ápr. 20-án Oroszhegy vezetői a faluközösség nevében ménespásztort fogadtak egy nyárra, vagyis a kontraktus megírásától Szent Mihály napig. A megfogadott ménespásztor, oroszhegyi Lőrintz Ábrahám a lófiakat őrizte, valószínűleg a Küküllön túli havasi területeken. Munkájáért állatonként "fél húszast", két állatonként egy kenyeret és három állatonként egy véka gabonát kapott. 157 CSÁL. OKJ. 74., 74. v. - Szükséges megjegyeznünk, hogy az esztenák kiállításáról szóló határozatban az Oroszhegyen közismert Tifán családnevet, valamilyen rejtélyes ok miatt a jegyző következetesen Difán-nak írta. CSÁL. OKJ. 85. v. CSÁL. OKJ. 116. CSÁL. OKJ. 73. v. - A ménespásztor fogadásának ténye látszólag ellentmond annak a néprajzi adatnak, amely szerint az oroszhegyi lovak pásztor nélkül, szabadon csatangoltak a havasokban. Tanulságosak ebből a szempontból Tagán Galimdsán 1941. nyarán készített varsági feljegyzései. A
