Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)

6. A SZÓRT TELEPHELYEK NÉPRAJZI ARCULATA

amelyben kenyeret, kalácsot sütnek. A kemence mellett katlan állhat, amelyet sokféle célra használnak. Többek között üstben vizet melegítenek rajta mosáskor. A disznók elesége is jobbára itt készül. Disznóvágáskor pedig se szeri se száma a sütőházi munkáknak, amelyek jórészt a katlanhoz kötődnek. A hagyományos varsági hegyi tanya leghatalmasabb épülete az istállókat is magában foglaló csűr. Varságon a csűr szó kétféle értelemben használatos: egyrészt jelenti az udvar legfontosabb gazdasági épületének egészét, másrészt jelenti a tulajdonképpeni csűr középső részét. Találó az egyik varsági gazda megfogalmazása: A csűrt nem kell építeni. A csűr magától lesz. Ebben a humoros megfogalmazásban a csűr szó szűkebb jelentése rejtőzik, és az a gondolat kap nyelvi formát, hogy a csűr a két istálló között húzódó üres terület. Következésképp, ha a két istálló megépül, köztük a csűr adódik magától. A csürtető alatt kialakított istállót vagy istállókat a pajta névvel illetik, bár előfordul az istálló kifejezés is. Ha a csűrnek csak egyik felében rekesztenek istállót, azt általában egyszerűen pajtának nevezik. Ha két istálló kerül a csűrbe, a nagyobbikat, a nagy állatok hajlékát marhapajtának, a kisebbiket, a kisebb állatok ólját a belécsukott állatok után disznyópajtának, juhpajtának nevezik. A csűrök mindig fából épültek, és a XX. század végén is jobbára fából épülnek. A XX. század első évtizedeiben még sok varsági csűrt fedtek zsúppal, vagyis kézi cséplésű rozsszalmával. A zsupptetős csűrök a XX. század közepe felé kimentek a divatból, és szinte általános lett a korábban is gyakori fazsindelyes csűrtető. Előfordult, hogy a kis méretű csűrt hosszú deszkalapokkal fedték be. A XX. század utolsó évtizedében a csűrök fedöanyagaként terjedni kezdett a hullámpala. Sok csürajtón még a XX. század végén is látható festett, bajelhárító fehér kereszt. A varságiak szerint azért szokás fehér keresztet festeni a csűristálló ajtajára, hogy a rosszak ne járják a marhát. A pajta szó Varságon, attól függetlenül, hogy csűrbeli rekesztékre, vagy önálló épületre használják, általánosságban istállót, ólat jelent. Ezért a csűrhöz féltetővel illeszkedő, vagy külön tető alatt álló disznóól neve: disznyópajta, a juhok óljáé: juhpajta, a majorság óljáé: tyúkpajta. Általában valamennyi ól fából épül. Némely varsági tanyán a csűr közelében, legtöbbször a csűr mögött külön szénacsűr áll. Ez éppen olyan egyszerű, deszkafalú, fazsindelyes épület, mint kaszálón álló, magányos társa. Azt a szénát tartják benne, amelyik nem fér el a nagy csűr odorjában. Előfordul, hogy zabszalmát, árpaszalmát raknak bele, hogy télen ne verje az eső. Az efféle gondossággal kezelt szalmát télen megetetik az állatokkal. A tanyai gazdasági épületek sorában előfordul még: fatartó, fásszín a vágott fa számára; méhszín, a méhkaptárok tárolására; árnyékalja, amely szekérszín szerepű; sarjútartó, amely legtöbbször a csűr hosszanti falához féltetővel csatlakozó sarjúszéna tároló. A többnyire fából készített tanyai illemhelyet árnyékszék, kolózet, buda, budi névvel jelölik. Építés, építők A legtöbb varsági férfi ért a favágáshoz, fafaragáshoz, és némiképp járatos a faépítkezés fogásaiban. Ezért a tanyaházak és a tanyai gazdasági épületek a XX. század utolsó évtizedei előtt leginkább családi és szomszédsági összefogással,