Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
6. A SZÓRT TELEPHELYEK NÉPRAJZI ARCULATA
kalákában készültek. Néhány varsági férfi különösen nagy gyakorlatra tett szert a faépítkezés területén. Őket építő specialistaként, a munkálatok szakmai irányítójaként foglalkoztatták az építő gazdák. A népi emlékezet megőrizte többek között a XX. század elején működő Albert Antal és Magyari Elek, valamint a XX. század közepén tevékenykedő Jére Dénes varsági házépítő faragó nevét. A munkájukkal kapcsolatos anekdoták szerint Albert Antal ceruza helyett körömmel jelezte a fán a vágás helyét, Magyari Elek pedig köpéssel állapította meg a függőleges helyzetet. A XX. század végén az újmódi építkezési divatok terjedésével már iparengedélyes kőműves és ács is dolgozik Varságon. A hajdani házépítő kalákák sorából a varságiak számára különösen emlékezetesek a tapasztó kalákák, amelyek legtöbbször éjfélig tartó vidám táncolással fejeződtek be. Epületek mozgatása, költöztetése Mivel a varsági házak és csűrök fából épültek, életük során többször is helyet változtathattak. Sok történet szól a házak és pajták eladásáról, mozgatásáról, szállításáról. Ha a gazda kicsinek találta a házát, csűrét, és újabbat, nagyobbat akart építeni, a régit nem semmisítette meg, hanem eladta, a vevő pedig elemeire bontva vagy egészben elszállította. Előfordult, hogy öröklés miatt kellett más tanyára átvinni épületet. Arra is bőven akadt példa, hogy a tanyai telephelyen belül változtatták meg egy-egy épület helyét. Ha más helységbe, pl. Korondra, Zetelakára adtak el varsági épületet, a vevő szétszedte a házat, csűrt, és szekérre, szánkóra rakható darabokban szállította el. Előfordult, hogy bontott épület elemeinek szállítását egyesek ürügynek használták a falopásra. Pl. betlenfalviak azért vásároltak meg kis házat Varságon a XX. század második felében, mert a ház alkotóeleminek szállítása alkalmával illegálisan vágott értékes varsági rönkfákkal rakták meg szekerük oldalát. A bontott házelemek szállításának álcája alatt kiváló új épületfát vihettek Udvarhely tájékára. Varság egyik fennsíkjáról a másikra, pl. Bagzosból Sólyomkőre is legtöbbször természetes elemeikre bontva szállították át a faházakat. Ha viszonylag közel volt a célállomás, és ha nagy szintkülönbségek nem jellemezték az útvonalat, nagyobb egységekben, sőt egészben is megpróbálkoztak az épületek költöztetésével. Volt rá példa, hogy a ház tető alatti részét elemekre bontva vitték, a tetőt azonban két szekérre rakva egy darabban szállították. Egész ház szétszedés nélküli csúsztatására főleg olyan esetekben került sor, ha a tanyai telephelyen belül kellett arrébb vinni, vagy valamelyik szomszédos tanya területére akarták átköltöztetni az épületet. Szállítottak azonban szétszedés nélkül házakat és csűröket akár egy kilométer távolságra is. A házak szétszedés nélküli költöztetéséhez gerendákból összeállított háromszög alakú, nyomtatott A betűre emlékeztető alulcsúszót használtak, amelyet az egykarú emelővel pontonként felemelt és kövekkel alátámasztott épület alá toltak. 464 Az alulcsúszót ökrökkel, esetleg lovakkal szánkó gyanánt vontatták. Ha egyik tanyáról Az alulcsúszó alkalmazásának bemutatásakor köszönettel felhasználtam Veres Péter varsági gyűjtését.
