Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
4. AZ OROSZHEGYI HAVASOK NÉPÉNEK ÖNSZERVEZŐDÉSE, TÁRSADALMASULÁSA - VARSÁG KÖZSÉG KIALAKULÁSA
eltemették - E merény minden esetre büntetésre méltó, és azért, ha Nagytisztelendő Uraságod erről értesülve lévén, eddig lépést nem tett"...azonnal feleljen és intézkedjen. 373 Mielőtt az olvasót téves következtetések irányába terelném, sietek kijelenteni, hogy Varságon nem alakultak ki olyan szétszórt családi temetők, amelyek a szomszédos Sóvidék temetkezési hagyományát jellemezték. A legnyugatibb fekvésű tanyákat néhány kilométer választja el a legkeletibb korondi tanyáktól. A két tanyás terület népe között eleven a házassági kapcsolat. Mégis fölöttébb eltérő a korondi hegy és a hajdani oroszhegyi havasok XX. század végi lakosságának temetkezési rendje. A varságiak emberemlékezet óta temetőbe temetkeznek. A szomszédukban lakó pálpatakaiak és fenyőkútiak a tanyájukhoz tartozó birtok legtávolabbi végébe, családi földbe, magányos sírokba, illetve néhány sírós családi temetőkertekbe temetkeznek. A tanyákhoz tartozó családi temetkezőhelyek a tanyákkal együtt behálózzák a pálpatakai és a fenyőkúti határt. A Varságról Pálpatakára férjhez ment fehérnépek először ugyancsak rácsodálkoztak az ottani szokásra, de lassan megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy az élők sorából eltávozó családtagjaikat nem közös temetőbe, hanem a "kertek aljába", a birtok végén álló nagy fa vagy facsoport alá temetik. Egy varsági származású pálpatakai idősödő asszony kérdésemre 1995-ben elmondta, hogy Pálpatakára kerülése után, fiatal korában egy ideig vizet is alig mert inni, mert arra gondolt, hogy a víz a családi birtokon eltemetett rokonok porladó testén folyt keresztül. Varság határában is létezik ugyan néhány magányos sír, de azokba olyan személyeket temettek el, akik kiváltak a katolikus egyházból és különböző szekták tagjai lettek. A katolikus pap nem temette el őket sem a templom melletti, sem a sólyomkői temetőben. így a családi birtok lett a végső pihenőhelyük. A varságiak magányos sírként néhai Tifán István, Józsa Mártonné, Tifán Gligor Gáspár és Tifán Gligor Jánosné sírját tartják számon a XX. század végén Varság területén. 1883-ban az oroszhegyi havasokban két temető nyílt meg: az egyik a mai templom közelében, a másik pedig a nagykútpatakai iskola, illetve a mai nagykútpatakai bolt tájékán. Laiber Antal oroszhegyi plébános 1883 nyarán kérte püspökét, hogy a havasi temetőket megszentelhesse. A püspök aug. 29-én engedélyezte a szertartást: "...az oroszhegyi havasokon lakó hívek temetkezési helyéül kiszemelt két kisebb területet ünnepélyesen megáldhasd... engedélyezem". A főpásztor figyelmeztette a plébánost, hogy a havasi temetőket erős kerítésekkel vegyék körül az állatok távoltartására. A havasi hívek fordítsanak gondot a temető-kerítések rendszeres javítására. 374 A havasi temetők létrehozása a havasi halottak eltemetésével kapcsolatos valamennyi nehézséget nem oldotta meg. Bizonyos esetekben, elsősorban fagyos telek, hóviharos ítéletidők idején legalább olyan nehézséget okozott a papnak, hogy Oroszhegyről felmenjen a havasi temetőkhöz temetési szertartását végezni, mint a gyászoló családoknak, hogy Varság tájékáról levigyék halottaikat Oroszhegyre. Ezért a XIX. század végén egy különleges féllegális-félillegális formája alakult ki a OPI. Plébániai iratok. 1867. OPI. Plébániai iratok. 1883.
