Bárth János: Varság, a székely tanyaközség (Kecskemét, 2001.)
4. AZ OROSZHEGYI HAVASOK NÉPÉNEK ÖNSZERVEZŐDÉSE, TÁRSADALMASULÁSA - VARSÁG KÖZSÉG KIALAKULÁSA
temetéseknek az oroszhegyi havasokban. Járhatatlan utak és rossz idö esetén a halottat pap közreműködése nélkül eltemették a havasi temetők valamelyikében, majd néhány nap múlva, amikor a hozzátartozók némelyike le tudott menni a faluba, a pap elvégezte a temetési szertartást az oroszhegyi templomban. A temetéseknek erről, az egyházi hatóságok által hallgatólagosan tudomásul vett, de tulajdonképpen soha nem helyeselt, különös rendjéről Jung Cseke Lajos udvarhelyi főesperes egyik leveléből értesülhetünk, amelyet 1893. márc. 12-én írt a gyulafehérvári püspöknek a varsági templomépítés és a varsági lelkészi állás megteremtése érdekében. A levél egyik mondatából még szóvirágként hathat a pap nélküli temetés tényének közlése: "...ott a havason 8-900 lélek csaknem minden hitbeli ismeret nélkül nő fel, lelki vigasztalás nélkül él és szentségek nélkül hal meg, sőt még koporsójára sem hull a szenteltvíz harmata...". Nem sokkal alább azonban olyan sorok következnek, amelyek kétségtelenné teszik a főesperes tájékoztató szavainak lényegét: "Ha beteg van - az pedig 8-900 ember közül gyakran akad - talán buzgó és fájó sóhajtások között, de szentségek nélkül kínlódik és hal meg, - s ha meghal, elhantolják életben maradt rokonai, - s az oroszhegyi lelkész napok múlva az oroszhegyi templomban végzi el a temetési szertartásokat - mert hát ő is képtelen arra, hogy őszi és téli időben, mikor a betegedések és halálozások a leggyakoribbak, hetenként 2-3 szor megtegye a havasi utat". 315 Öt évvel később, 1898-ban, amikor terítékre került a varsági templom és a varsági papi állás ügye, a főesperes röviden újra összefoglalta az 1893-ban leírt tájékoztatást: "bár meg van a közös temető, de a halottak eltemettetnek pap nélkül". 316 A mai Központ területén nyitott temető 1928-ban belelt. Mellette jelölték ki az új temetőt a templom közelében, a Mélypatak dombján. 377 A hajdani nagykútpatakai temető a XX. század végén még fel-felbukkan a népi emlékezetben, bár a XX. század első felében Sólyomkőhegyén, a harangláb felé vezető út mellett nyitottak helyette új temetőt. 378 Plébánia, pap, templom, egyházszervezet Laiber Antal oroszhegyi plébános sokszor idézett 1880. jan. 26-i levelében már jelezte püspökének, hogy havasi híveinek templomra is szükségük lenne. A gondolat felvetésétől a templom felszenteléséig 24 esztendő telt el. Az 1880-as években a havasi lakosokért sokat buzgólkodó plébános energiáit az iskolaépítések tennivalói, a harang készíttetés bonyodalmai, a temetőnyitás gondjai kötötték le. Az egyházi UPI. Főesperesi iratok. Dos. 141. 1898/90. (eredeti helye: 1893/154.) UPI. Főesperesi iratok. Dos. 141. 1898/90. VAPI. História Domus. - Az 1928-ban betelt temetőt a XX. század végén régi temető-ként emlegetik. A megnevezés a templomot félkörben övező temetőterület iskola felé eső részére vonatkozik. A mai sólyomkői temetőt valószínűleg 1938 táján nyitották meg. Előfordul benne 1938-as halálozási évszámú kereszt. 1940-es kereszt több is található. Mielőtt a mai sólyomkői temetőt Csorlán György földjén megnyitották, a harangláb felé eső szomszédos területen, Bálint György hajdani földjén már volt egy korábbi kis temető. A mai temetőben van egy sírkő, amelyen 1934-es halálozási évszám olvasható. Egy fiatalon elhunyt asszony sírköve. Ezt az asszonyt 1934-ben még a harangláb felé eső régi sólyomkői temetőbe temették el. Néhány év múlva, amikor megnyílt a mai temető, sírját felbontották és maradványait átvitték az új temetőbe.
