Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)

IV. Múzeumi kutatások - Kothencz Kelemen: Életút-vallomások. Egy felsőszentiváni asszony lakóhely-változásai

IV. MÚZEUMI KUTATÁSOK

Kothencz Kelemen Életút-állomások

Egy felsőszentiváni asszony lakóhely-változásai

TÉMAFELVETÉS

A magyar néprajztudomány az 1970-80-as években fordult komolyabb figyelemmel az egyéni életpályák felé.1

Az élettörténeteknek kétféle tudományos értékelése alakult ki:

1. az egyik az élettörténeteket a néprajzi, folklorisztikai, antropológiai, szociológiai, történeti adatok forrásának, gyűjtő medencéjének tekinti, „kutatási eszköznek” a szokások, események, életmód minél gazdagabb megismerésére vonatkozóan.

2. a másik szerint az élettörténet a „hétköznapi embert” választja a társadalomtudomány tárgyává, és ezen emberek életének megértését, interpretálását segíti. Az így értelmezett élettörténet önmagában álló autonóm egész, amely a kutatás tárgyát alkotja.* 2

Az élettörténetek egyik típusa - amely leginkább a férfiakat jellemzi - az aktívan cselekvő „Én”-t állítja a középpontba, aki minden esetben az élettörténet „hőse”, legfőbb szereplője. Ezzel szemben egy másik típus - ez a nőknél gyakoribb - az egyéni élet történetét a más emberekkel való viszonyban ragadja meg. Ilyenkor az „Én”-nek a környezetével való kapcsolata áll a középpontban.3

Az élettörténetek azokat az emberek közötti elvárásrendszereket, viselkedési mintákat jelenítik meg, amelyek között az egyén felnő. Minden kultúra felkínál

' KÜLLŐS Imola (szerk.) 1982.; 1988. - MANDELBAUM, David G. 1982. - RÓBERT Péter 1982. - NIEDERMÜLLER Péter 1988. - HOFER, Tamás - NIEDERMÜLLER, Péter (szerk.) 1988. - MOHAY Tamás 2000. Az élettörténet (life history) egy ember személyes történelme, események, tények tükrében, amely gyakran kiegészül élet történetekkel (life story), amelyek azért rendkívül fontosak, mert a mesélő gondolkodásáról, önmagáról alkotott véleményéről szólnak. BÖGRE Zsuzsa 2003. 158.

2 NIEDERMÜLLER Péter 1988. 377.

3 NIEDERMÜLLER Péter 1988. 383-384.

161