Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
I. Muzeológusok, gyűjtők, adatközlők - Bereznai Zsuzsanna: Schőn Mária, a hajósi néprajzgyűjtő
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében adja: a sajbóvasámapról és a sajbózás szokásáról. A farsang utáni első vasárnap ünneplése jellemző volt német nyelvterületeken: a fények meggyújtása és a szalma bábu - mint a telet jelképező démon - elégetése. A népszokás az I. világháború után tűnt el.2 A germán istenvilág nyomai a hajósi sváb folklórban című tanulmányában kísérletet tesz arra, hogy összegyűjtse a germán mitológia isteneire vonatkozó mitikus maradványokat, melyek a hajósi svábság folklórjában megőrződtek. Hajós ebben a tekintetben is valóságos kincsesbányának mutatkozik. A germán istenek nevei ugyan már kihullottak a közösségi emlékezetből, de a természeti világ különféle jelenségei ma is emlékek sorát hívja elő a több ezer évvel ezelőtt letűnt pogány világból.3 Ugyanehhez a témakörhöz kapcsolódik A Nap folklórja a hajósi svábság körében című tanulmánya a hiedelem-elképzelések, eredetmondák, mondatöredékek felidézésével.4 A vallási néprajz számos témaköre is hangsúlyosan megjelenik gyűjtőmunkájában, nem véletlenül, hiszen a hajósi svábok körében még a XX. század második felében számos esetben is régről őrzött, élő vallási néphagyományról van szó, s az idős adatközlők a szülőktől és nagyszülőktől halott szokásokat és hiedelmeket is fel tudják idézni. A Legendák a hajósi Istenanyáról szóló kétnyelvű kötetben a Bussen- hegyi Mária-szobor történetét kutatja, melyet a hajósiak magukkal hoztak a XVIII. századi betelepülés során, s amely a helyi katolikus templom dísze.5 A Népi és egyházi szentelmények a hajósi sváb lakosság körében című tanulmányában a liturgikus és a paraliturgikus, a mindennapi és az ünnepi szokásokhoz kapcsolódó szentel- ményekhez és szentelményjellegű tárgyakhoz fűződő hagyományt veszi számba.6 A hajósi sváb gyermekfolklór kutatása sem hiányzik gyűjtéseiből. A Bäumelein, Träumelein című kötetében a gyermekmondókák, -dalok és -játékok hagyományos világát idézi: a legkisebb gyermekek altatódalait, a testrészek megismeréséhez kapcsolódó mondókákat, térdlovagoltatókat és az első tánclépéseket, a nagyobb gyermekek dalait, körjátékait, játékszereit és hangszereit, a találós kérdéseket és a tréfás meséket, a gyermekek ünnepi köszöntőverseit és a kislányok bölcsöske (Christkindeinspiel) karácsonyi köszöntő dramatikus játékát.7 A hajósi sváb gyermeknyelv című tanulmánya sajátos szempontrendszer szerint összegzi a népnyelvi-néprajzi ismereteket. A gyermekkorban használt gyermekkori nyelvezet kutatásával viszonylag ritkán foglakoznak a hazai németség kutatói. A dolgozatban a hajósi sváb gyermeknyelv jellemzőit vizsgálja a szerző. Az első fejezet a sajátos szóképzési módokat (kicsinyítés, rövidítés, ejtésköny- nyítés) mutatja be. Az Egy gyermek - több gyermek fejezetben arról olvashatunk, hogy a szülők hogyan értékelték az egymás után érkező gyermekeket, mely szólások formájában is kifejeződnek. A születés és a keresztelő szókincse az emberi élet fordulópontjainak népszokásaihoz kapcsolódik. A hajósi sváb gyermek általános meg2 SCHÖN Mária 2003c. 3 SCHÖN Mária 2006. 4 SCHÖN Mária 2003a. 5 SCHÖN Mária 2003c. 6 SCHÖN Mária 2009a. 7 SCHÖN, Maria - HARMATH, Kornélia 1998. 77
