Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
I. Muzeológusok, gyűjtők, adatközlők - Bánkiné Molnár Erzsébet: Száz éve született Lükő Gábor a tudós muzeológus
Bánkiné Molnár Erzsébet: Száz éve született Lükő Gábor a tudós múzeológus kált - amennyire engedték - és ápolta a számára fontos társadalmi kapcsolatokat, különösen a debreceni évek alatt. Múzeumi tevékenységéről az érdeklődők a 90 éves Lükő Gábor tiszteletére megjelent Tűzcsiholób című kötetben olvashatnak. Akkor 53-an tisztelegtek a néprajztudós munkássága előtt, közöttük többen külföldről küldték köszöntő írásukat: Romániából, Németországból, Finnországból, Kínából. A szerzők névsora önmagáért beszél, hiszen kiválóbbnál kiválóbb tudósok, tanítványok, muzeológusok érezték kötelességüknek, hogy írásaikkal fejet hajtsanak az oly sok méltánytalanságot megélt, mégis a maga útján töretlenül haladó tudós előtt. Lükő kiskunfélegyházi tevékenységére Fazekas István és Bánkiné Molnár Erzsébet múzeumigazgatók emlékeztek és emlékeztettek.6 7 Lükő Gábor gondokkal terhelt, küzdelmes nyolc évet töltött Kiskunfélegyházán. A múzeum épületének egy részét még a háború után beköltöztetett lakók foglalták el, folyamatosan konfliktusokat okozva az intézménynek. A megye legnagyobb múzeumában egyetlen takarítót sem alkalmaztak, olykor alkalmi munkások takarítottak. A személyzet egy négyórás teremőrből, egy restaurátorból és az igazgatóból állt. Munkaidejük nagy részét mindannyian teremőrzéssel és tárlatvezetéssel töltötték. A földszinti termekben a városi könyvtár működött. Mindezek ellenére gyarapították a gyűjteményt, Lükő főleg a viseleti anyag hiányosságait igyekezett pótolni. Közben az épület felújításának problémáival küszködött, különösen a szélmalom okozott gondokat. Az egyetlen huzamosabb ideje ott dolgozó munkatárs, Flajmási Sándor restaurátor és gondnok 1965-ben nyugdíjba vonult. Lükő szinte egyedül maradt, s bár ezen az őszön Bajáról teljesen átköltözött a kiskunfélegyházi múzeumban kialakított lakásba, a gondok annyira megviselték, hogy már augusztusban munkaképtelenné vált idegkimerültsége miatt. A gyűjtőmunkát azonban még ekkor is végezte, de tudományos munkáról szó sem lehetett. Nagy bánatára nem tudott részt venni a Helsinkiben rendezett finnugor kongresszuson sem. Az a három tanulmánya, ami ebben az esztendőben megjelent, még a korábbi években készült. Utólag megállapítható, hogy konfliktusainak többsége kompromisszumra képtelen, következetes és igényes tudósi mentalitásából fakadt. A megyei múzeumi szervezet 1965-ben két nagy kollektív munkát szeretett volna megkezdeni, az egyik a helynévgyűjtés, a másik Szánk történeti-néprajzi kutatása volt. Mindkettőben számítottak Lükő Gábor és Janó Ákos halasi múzeumigazgató közreműködésére. A helynévgyűjtés koncepcióját, Zala megye példáját figyelembe véve, Lükő 1965. január 13-ra kidolgozta.8 Javaslatai minden részletre kiterjedtek. Elkészítette a gyűjtőlapok mintapéldányát a kérdésekkel, javaslatot tett térképek készítésére, gyűjtők kiválasztására, a munka menetére, az adatlapok őrzésére és kutathatóságára. Lelkesedését azonban lehütötte, hogy szeptemberben még semmi sem történt. Ekkor úgy döntött, ha már dolgozott vele elküldi az anyagot Morvái Péternek, - a hazai honismereti mozgalom prominens személyiségének - használják fel, ha tudják.9 6 POZSGAI Péter szerk.: Tűzcsiholó, Táton Kiadó, Budapest, 1999. 7 FAZEKAS István: Lükő Gábor félegyházi évei. In: Tűzcsiholó, 873-879.; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: Lükő Gábor szerepe a Bugaci Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény létrehozásában. In: Tűzcsiholó, 879-889. 8 KM. Ad. 2005.29. 1-3. 9 KM. Ad. 2005.29. 3. 20
