Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
I. Muzeológusok, gyűjtők, adatközlők - Bánkiné Molnár Erzsébet: Száz éve született Lükő Gábor a tudós muzeológus
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Sajnos munkáját hallgatás, elhallgatás övezte, s csak kevés tudós mondhatta s mondhatja el, ismeri Lükő eredményeit. S itt most csak a moldvai magyarok kutatásáról beszélek, későbbi még kevésbé elfogadott műveire - például a Magyar lélek formái című könyvére - nem térek ki. A témában hiányos felkészültségem sem engedi, hogy teljes munkásságáról elemzésbe bocsátkozzam, értékelésre merészkedjem. írásom célja sem ez, hanem a figyelemfelkeltés egy hajdan közöttünk élt, eléggé nem ismert s főleg el nem ismert tudós iránt. A gyűjtő utak számunkra is követésre méltók, az ott szerzett tapasztalatok sem elhanyagolhatók. Ezért szeretném moldvai gyűjtéseinek eredményeit röviden ismertetni. Lükő tudósi érdeklődése kelet felé irányult. Vallotta, hogy a magyar kultúra gyökerei keleten eredtek, ha meg akaija ismerni, olyan terepet kell keresnie, ahol a gyökerek megőrződhettek. Ezt a terepet találta meg Bartók példáját követve a magyarországi népi kultúránál archaikusabb romániai magyarok kultúrájában. Hitte, hogy a népi kultúra közös gyökerekből ered, és nem csupán kölcsönhatásban áll más népek kultúrájával, hanem bizonyos történelmi, társadalmi és társadalom-földrajzi körülményektől determináltan egységet alkot. Mindezek alapján vizsgálta a beszélt- és a zenei nyelv sajátosságait, a díszítő művészet szimbólumrendszerét és megjelenését a viseletben, az építészetben, a településrendben. Kutatása soha nem volt egysíkú. Az interdiszciplinális kutatói szemlélete, amely még ma sem általános, erősen különbözött a néprajz akkoriban követett leíró szemléletétől. Lükő mégis olyan módszert választott, ami sokkal szélesebb ismeretet, felkészültséget kívánt, mint a leíró módszer. Lükő Gábor kutatási szisztémája több vonatkozásban eltért más néprajzkutatók gyakorlatától. O nem választotta el a tárgyi és a szellemi kultúrát, levéltári kutatásokat folytatott, történeti forrásokat használt. Utóbbi módszert napjainkban sokan követik. De térjünk vissza a moldvai gyűjtőúthoz. Nem feledhetjük, - erről A moldvai csángók új kiadása is gondoskodik - hogy O volt az a kutató, aki a moldvai magyarok származási helyét tisztázta. O zárta ki a kun eredetet és azt, hogy a csángók az Etelközben rekedt honfoglaló magyaroktól származnának. Nyelvészeti és néprajzi érveléssel, részletes gyűjtésekkel megalapozottan igazolta, hogy a moldvai magyarság két elemű. Egyik csoportjuk - ők Románvásár és Bákó körzetében éltek - olyan magyarok, akik a Szamosvölgyi kultúrkörhöz tartoznak. Másik csoportjuk - akik a Tatros mentén éltek - moldvai székely eredetűek, s a Marosvölgyi kultúrkörhöz tartoznak. Munkáját a néprajzkutatók kevésbé, a történészek jobban értékelik. A moldvai csángókról szóló könyv megjelenésének időszakában Lükő Gábor már Magyarországon tartózkodott, mert 1932-ben politikai okokból kiutasították Romániából. Itthon ismét Györffy biztatására doktorátust szerzett néprajzból, Kelet- Európa történetéből és román nyelvből, majd megkezdte muzeológusi pályafutását. Első munkahelye Debrecenben volt, ahol 1937-1950-ig a Déri Múzeum múzeumőreként dolgozott.5 1937—1971 -ig, nyugdíjazásáig négy múzeumban dolgozott Debrecen után Gyulán, Baján és Kiskunfélegyházán. Utóbbi három városban igazgatóként irányította a múzeumokat. Közben folytatta tudományos kutatásait, publi5 Erről az időszakról lásd: Vajda Mária: Lükő Gábor az „ígéret városában” Debreceni évek (1937-1950) In: Tűzcsiholó szerk. Pozsgai Péter, Táton Kiadó Budapest, 1999. 811-854. 19
