Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
I. Muzeológusok, gyűjtők, adatközlők - Bánkiné Molnár Erzsébet: Száz éve született Lükő Gábor a tudós muzeológus
Bánkiné Molnár Erzsébet: Száz éve született Lükő Gábor a tudós múzeológus Visszatekintve megállapítható, hogy hányatott ifjúsága ellenére Lükő Gábor tudományos szemléletének és pályájának alakulására óriási hatással volt az a néhány gimnáziumi és egyetemi év, amit Budapesten töltött. Különös szerencséjére a magyar kultúra kiváló alakjaitól tanulhatott. Az ő személyes példájuk és tudományos eredményeik irányították, formálták szemléletét; Bartók és Kodály népzenegyűjtései, kiváló nyelvész professzorai. Közvetlenül Györffy Istvánnal konzultált. Györffy felajánlotta segít, hogy ösztöndíjat szerezzenek a már eldöntött romániai kutatóút- hoz, de Lükő visszautasította. Független akart maradni. Bukarestben Dimitrie Gusti professzor szociológiai, népismereti kutatásainak a híre vonzotta. A baj csak az volt, hogy Lükő egy szót sem tudott románul, hogy ezt az akadályt leküzdje, hónapokat töltött egy román faluban, nyelvtanulási céllal. Ezt követően csatlakozott a romániai falumonográfiákhoz anyagot gyűjtő kutatókhoz. Itt ismerte meg a zenefolklorista Constantin Bräiliou-t, akivel gyorsan barátságot kötött. 1931-1932 között Romániában Lükő nem csak a szociológiai iskola társadalomnéprajz felé mutató módszereit és a nyelvet sajátította el, végre megtalálta saját kutatási témáját is. Igaz, ehhez a végső ösztönzést ismét Györffy Istvántól kapta. Györffy szinte ráparancsolt, menjen Moldvába. „Micsoda disznóság ez, hát mást nem engednek oda a románok, Téged meg ők küldenek, s nem akarsz menni. Azonnal vedd tervbe és eredj Moldvába!”4 - írta Lükőnek, amikor az mindenképpen román nyelvterületen akart kutatni, mert szerette volna még jobban megtanulni a román nyelvet. Bráiliou - aki jól ismerte Lükő nyelvtudását - szintén Moldvába irányította a magyarok közé, hogy teljes értékű gyűjtést végezhessen. Végül a két kiváló tudós - Györffy István és Constantin Bráiliou - biztatásának engedelmeskedve elindult Moldvába, ahol 8 hónapig kutatott. Ennek a 8 hónapnak a termése lett 1936- ban A moldvai csángók című könyve. A romániai tanulmányok és gyűjtő utak eredménye azonban nem csupán egy - bár igen jelentős - könyv lett. Az apai hatalom elől elmenekült, saját útját kereső fiatalembert Romániában az általa folytatott küzdelmes munka közben érték azok a hatások, amelyek tudós néprajzkutatóvá érlelték. A szociológiai módszereket alkalmazó Gustitól sajátította el azt a kutatói szemléletet, amely - a Karácsony Sándori hatással együtt - további tudósi pályáját végigkísérte, ami mélyen a sajátja lett. Lükő immár egységben látta a népi kultúrát, egyszerre vizsgálta annak egyéni és közösségi szintjét, mikro és makro környezetét. A román szociológiai iskola kutatói a részjelenségek társadalmi szerepét vizsgálva jutottak el a monografikus összegezésig. Lükő szintén ezt a módszert követte. Aprólékosan szétszedve elemezte a népi kultúra minden megnyilvánulását. Vizsgálta a kultúrát létrehozó környezetet, a társadalmit, a gazdaságit, a történelmit és a földrajzit. így, ezeknek a vizsgálódásoknak a segítségével jutott el a kultúrateremtő ember világának egészéhez, ami valójában érdekelte. Ha Lükő semmi mást nem csinált volna életében, mint a moldvai magyar népi kultúra feltárását, akkor is elévülhetetlenek lennének érdemei. Eredményei, amelyeket A moldvai csángók kötetben összegezett, a megjelenés korában kimagaslók voltak, és ma is érvényesek. Műve megkerülhetetlen alapmű. 4 SÜMEGI György, 1988, 18. 18
