Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
IV. Múzeumi kutatások - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A népszokások tárgyai a hajósi sváboknál
Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária: A népszokások tárgyai a hajósi sváboknál alkalomra, hanem a család összes gyermeke ugyanazt hordta, s a rokonságon belül, sőt még a szomszédságon belül is kölcsön adták egymásnak. A keresztelő napján babaköszöntőt tartottak - svábul Kendlamahl ’babalakoma’ vagy Hueimsuacha ’látogatás’. Rokonok, unokatestvérek, nagynénik és szomszédok mentek a babát meglátogatni vasárnap délután, de csak nők. Az 1980-90-es években már több vasárnapon is sor kerülhetett rá. Az emberi élet egyes szakaszainak szokástárgyai közé tartoznak a gyermekkor játékszerei. A természet minden évszakban szinte készen kínálta a hajósi paraszt gyermekek számára a játékszerek alapanyagait. A hagyományos paraszti társadalomban a természetben fellelhető növényeket a gyermekek maguk is ismerték, gyűjtötték, és felhasználták játékszerek készítésére. A leányok és legénykék tárgykészítő fantáziája szinte kimeríthetetlen volt. Emellett a búcsúban, a vásárban vagy a boltban is vásárolhattak játékszereket, illetve a felnőttek is készítettek játékszereket házilagosan, vagy pedig iparos emberek műhelyéből is kikerülhettek ezek a tárgyak. A legénykék a Gruabákon, azaz a falunak a ’Gödrök’ elnevezésű részén szerettek játszani, ahol a vályogkitermelés folyt. Az agyagból különféle játékszereket formáztak, házat csináltak belőle, a bogarak voltak a lakók. A sárral durrogtattak is a gyerekek: golyókat formáztak és belecsapták a kiszáradt pocsolyába. Kedvelt volt a Grabajucka-játék, azaz az árokugrás. Májusban a fűzfából furulyát készítettek. A nyár folyamán a bandákba verődött legénykék a madarak tojásait gyűjtögették. Az ugróiskolát (Schualrhupsa) és a kötélugrást (Strickjucka) is kedvelték. De a fiúknál a fő játék az ustor volt. A leányok főleg babáztak és labdáztak. A házasságkötés szokáskörének egyes mozzanataihoz is számos jellegzetes szokástárgy kötődik. A hajósi sváb menyasszony és vőlegény már a templomi kihirdetésen is teljesen fekete ruhában jelent meg. Az öltözködés szempontjából a hajósiak a fekete svábokhoz tartoztak, tehát a legünneplősebb ruhájuk a fekete volt. A menyasszony fején bársonyszalag (Samidmacha), úricopf (Hearrazopf), rozmaring (Rosmarei), menyasszonyi koszorú (Brautkranz), a nyakában gyöngysor medállal (Nuschtr mit Terle), nyaklánc (Kettamm), fehér nyakfodor (Schmiesl), a hát közepéig érő gyöngyszalag (Nuschtrabendl) volt. A kézben és a kézen: karikagyűrű (Ehreng), rózsafűzér (Beattnuschtr), imakönyv (Beattbiachle). A díszzsebkendő (Sacktiachle) ezúttal nem a szoknyába volt tűzve, hanem a kezében tartotta. A menyasszony hat copfból fonott haja kontynak feltekerve a fejére volt tűzve, bársony szalaggal körbefogva, a pántlika mellett rozmaringág volt körben mögé tűzve. A rozmaringág a menyasszonyság jele volt. Az is szokás volt, hogy a leány a medáljába beletette annak a legénynek a képét, aki megtetszett neki. Házasságkötés után pedig már a saját meg a férje esküvői képe volt benne. Az is előfordult, hogy a módos menyasszony a lakodalom napján három-négy ruhában is volt: az esküvőn volt rajta az egyik, a vacsora előtt átöltözött, és a kitáncolás után még egyszer, de a reggeli gyónásra is más ruhát vett fel. A vőlegény viseletdarabjai: a legfinomabb vászonból készült, csipkés fehér vőlegénying (saidana Bräutlengmacha), fekete kordbársony nadrág (schwazi rippigi Samidhosa), fekete simabársony kabátka (schwazglatta Samidmutz), fekete simabársony lajbi (schwazglatts Laible), láncon függő óra és a lajbin medál, fekete pörgeka170
