Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
IV. Múzeumi kutatások - Kothencz Kelemen: Életút-vallomások. Egy felsőszentiváni asszony lakóhely-változásai
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében jött, leginkább magyar nyelven folyt a társalgás. Ha a Hegedűs doktorék nem voltak jelen, akkor a többiek bunyevácul beszélgettek. Csorba Mihály bunyevácul nyelvtudása elenyésző volt, de őt ez nem zavarta, egyébként sem volt beszédes ember. Általában a konyhában tartózkodtak, ahol a sparhelten mindig állt egy nagyfazék tele meleg vízzel. Télen ebben fózték meg a lemorzsolt csemegekukoricát, amit a kvaterkázás mellett fogyasztottak. A tanyát csak akkor adták el, amikor Csorba Mihály 1956-ban meghalt, addig mindig kiadták bérbe. A tanyátat ugyanis Felsőszentivánon nem kellett „bevinni” be a TSZ-be. II. Felsőszentiván, „Cindeles” falurész, Batthyány utca 19. szám alatt (1941-1947) Adatszolgáltatóm anyai nagyapja, a felsőszentiváni Hódos János (1863-1940) 1898-ban vette feleségül a vaskúti Barákovics Annát (1881-1959). Öt lánygyermekük született: Teréz (1900-1983), Anna (1902-1983), Rozália (1905-1983), Mária (1908-1980) és Katalin (1910-2008). A családfő, Hódos János az 1920-as évek közepén tudott külön költözni szüleitől. A falu „Cindeles” nevű részén egy Berkes nevű embertől öreg nádtetős parasztházat vásárolt. A családot attól kezdve Berkeseknek emlegették. A régi házat lebontották, és a helyébe egy L-alakú vert falú, szoba-konyha-tisztaszoba-pince-kamra- nyári konyha-istálló beosztású új épületet emeltek. Az 1925-ös építési dátumot a házon még ma is látható domború évszám jelzi. Adatközlőm szülei ebbe a Batthyány utca 19. szám alatti házba költöztek be a tanyáról 1941-ben, amikor Hódos Anna férjhez ment Bácsbokodra Kricskovics Istvánhoz. Azt is mondhatnánk, hogy Csorba Mihály „vőnek ment” felesége szüleinek házába, mégis a „vők” kedvezőbb helyzetében volt, mivel apósa akkor már nem élt. A gazdaság irányítását anyósával egyeztetve végezhette. Faluba költözésük egyik oka volt az is, hogy lányuk az iskola megkezdése előtt az óvodában a magyar nyelvet elsajátítsa, mert addig az anyja mellett csak bunyevácul tanult meg. Csorba Katalin erre így emlékezett: „Én öt éves voltam, és akkor behoztak, mer nem tudtam magyarul. ... hát magyar volt az iskola. És akkor, hogy egy év alatt én az óvodába tanuljak meg. Be is jöttünk, és mondtam is, hogy elvittek az óvodába és úgy kezdtük a napot, hogy imádsággal, és én nem tudtam imádkozni, és sírva fakadtam. És mondta az óvó néni, hogy »Hát nem tudsz imádkozni?« Mondtam, hogy »Tudok, de nem így!« És akkor mondtam neki, hogy »Oce nas koji si na nebesima sveti se íme Tvoje ...« Hát akkor mondta, hogy »Imádkozzál úgy, ahogy tudsz!« Az első öt osztályt a Felsőszentiváni Római Katolikus Elemi Népiskolában végezte 1942-1947 között. Negyedik osztályos korában, 1945-ben beíratták bunyevác osztályba, de a tanító fél év után azt javasolta a szülőknek, hogy „Ha azt akarja, hogy valami legyen belőlem, akkor vigyen vissza a magyar osztályba, mer a bunyevác iskolával nem fognak fölvenni, nem megyek semmire. És akkor visszavittek negyedikbe. ” Csorba Katalin szülei nem voltak mélyen vallásosak. Gyermeküket azonban a nagymama minden vasárnap elvitte a templomba „Akkor, mikor jött a rendszervál163
